Létezik, hogy egy férfinek emiatt lesz bűntudata?

Ugyan nem párkapcsolatról van szó, de gondoltam itt talán több értelmes válasz jön (lehet sokat várok:D). Bocsánat ha hosszú lesz.

Előre le kell szögeznem, hogy kicsit szkeptikus vagyok a férfiakkal szemben bizonyos dolgokat illetően, de igyekszem nem az lenni. Gyerekkorból és környezeti tapasztalatból adódik, de tényleg azon vagyok, hogy ne legyek előítéletes.

Nem mostani sztori de valamelyik nap felmerült bennem és elgondolkoztam a férfiakon. Későn vesztettem el a szüzességem, 23 évesen. Nyilván tiniként az ember álmodozik arról, hogy majd középiskolásként az első tiniszerelmével teszi meg ezt a lépést. Nos, az én életem másként alakult, a tiniszerelem kimaradt és aztán sokáig nem alakult úgy, hogy ez megtörténjen. Én már réges rég cikinek éreztem, holott a józan eszemmel tudtam, hogy nem az, de mégis kellemetlennek éreztem, hogy mások ennyi idősen már akár elég sok tapasztalattal rendelkeznek, én meg nem.

Aztán úgy alakult, hogy szinte a semmiből egy rövid ideig kavartam egy pasival, akit alig ismertem. Rendesnek, normálisnak tűnt, közös baráton keresztül ismertem meg ami azért elég jó szűrő. Iszonyatosan vonzó volt, mindig figyelmes, látszott, hogy nagyon bejövök neki és életemben először éltem azt a gyakorlatban is, hogy valaki alig bír magával miattam és gyönyörűnek lát (amit ki is mondott, szóval a lelki szükségletem egy kicsit pótolva lett). De alig ismertük egymást, így semmi komolyabb kötődés nem alakult ki, szimpi volt és vonzó ennyi.

Szóval mivel már állatira vágytam magára a szexre és az illetőre is, végülis vele vesztettem el, amit nem bántam meg (pedig sok rosszat hallani az egyéjszakásokról pláne elsőre). Figyelmes volt, kedves, felelősségteljesek voltunk, abszolút nem is volt kérdés a megfelelő védekezés és nagyon kívantuk egymást. Nem bánom már utólag, hogy felnőtt fejjel történt a dolog.

Volt egy kis félreértésünk utána, elcsúszott a kommunikáció, ennyi. És itt jön a kérdés lényege (csak azt gondoltam az érthetőseg miatt fontosak az előzmények): leültünk beszélgetni arról, hogy mi volt a félreértés oka, megkérdeztem azokat a dolgokat amik nem voltak világosak és akkor mondta el az illető, hogy egyrészt egyéjszakása még neki sem volt és bár nem bánja, de csalódott magában, hogy ő ilyenbe keveredik. Másrészt rosszul érzi magát, hogy én így vesztettem el, mert semmiképp sem akarta, hogy nekem esetleg rossz legyen, mivel neki rossz volt az első. Nem hasznalta a bűntudat szót, de igazából ez jött le. Ami szerintem hülyeség, mert nyilván én is akartam, sőt részben én kezdeményeztem akkor.

Visszagondolva tényleg látszott rajta (szex után) meg el is ejtett egy megjegyzést csak nem vettem komolyan, hogy nem érezte jól magát attól amit csinált és mintha nem lett volna megelégedve a teljesítményével sem. Én egyébként mondtam, hogy minden oké és teljesen komolyan is gondoltam. Nem voltak vérmes reményeim, hogy az első lesz életem legjobb együttléte, de rossz semmiképp se volt, sőt. Láthatóan nem hitt nekem.

Kérdés: létezik, hogy egy pasi ebből tényleg lelkiismereti kérdést csinál és amiatt rosszul érzi magát vagy ez csak a szöveg (ami mellesleg totál szükségtelen volt mindig is)?