Létezik még egy ritka szerencsétlen ember, mint én?

Attól sem érzed szerencsésebbnek magad, hogy találtál végül magadnak párt? Vagy az a gond, hogy még nem költöztetek össze?

Egyébként meg ki határozza meg, kinek hol kellene tartania? Rengetegen szenvednek hasonló problémától, sokan töltik egyedül a huszas éveiket, meg még a későbbieket is. Próbáld a jelenlegi párodat megtartani.

🙋🏻‍♀️

33 éves leszek. Én csúnya is vagyok - neked mint nőnek gondolom, nem kell magyaráznom, mekkora hátrány ez. Nekem is elteltek a 20-as éveim egyedül, természetesen azóta sem kellek a kutyának sem, főleg, hogy - szintén a hulladék genetikámnak hála - már fonnyadok rendesen, torzul a fejem, a hajam is egyre szarabb minőségű stb.

De hogy mi a francért kellett még ezt is lepontozni... 🤦🏻‍♀️

2

Nekem van párom.

De az elmúlt pár évem:

1. Elmaradt az esküvőnk a covid miatt, a szolgáltatók egy része nem fizetett.

2. Annyiért vettünk a covid után lakást, amennyiért előtte egy évvel (mikor nézelődni kezdtünk) családi házat lehetett venni.

3. Külföldre költöztünk a férjem munkája miatt, olyan városba ahol nekem nem volt munkalehetőség, ezért itthonról kerestem állást.

Az első munkahelyem az utolsó pillanatban szólt, hogy nem vállalja abba az országba a home-officet. Gyorsan már az utolsó interjút kintről, jelentkeztem egy másikra. Felvettek, majd miután felmondtam a fizu nélküli szabimat, akkor közölték az első munkanapomon, hogy mégsem kellek. De addigra eltelt másfél hónap ami alatt nem adtam be a munkavállalási engedélyt, túlvoltunk egy jó drága körúton (mert ugye én ott plusz 4 millió fizut kaptam volna), ezért annyira kellett spórolnunk, hogy alig ettünk és 30.000 forint volt a számlánkon, mikor hazaértünk és elkezdtem dolgozni.

4. Gyorsan találtam munkát, hogy ráálljunk a babaprojektre, de kiderült, hogy nem jelentettek be, így egy hónap után eljöttem.

5. Felvettek öt helyre kiválasztottam azt ami a legnyugisabb volt a gyerekvállalás miatt. A próbaidő utolsó napján elém raktak egy szerződésmódosítást, ami miatt a megengedettnél többet kellett túlórázni. Minden héten fenyegetőzött egy kollégám azzal, hogy felmond. Szó szerint lehetetlen feladatokat csináltunk (céges jelentéseket készítettünk, amikről nem tudtuk honnan kellene vennünk az adatokat). Egy évig bírtam, jelentkeztem új helyre, megcsináltam az utolsó próbálkozós hónap után a terhességi tesztet, megjött a mensim és felmondtam.

6. Három hónap felmondásom volt, a második menstruációm nem jött meg, kiderült terhes vagyok. Az új helyre persze négy hónapos terhesen felvettek, de a próbaidő alatt el is küldtek, így a cseden, gyeden (bár megoldottuk) kb. 3 milliót buktunk.

7. A terhességem alatt három egyenesági rokonomról derült ki, hogy rákos. Egyikük meghalt ketten túlélték. Az egyiküket műtötték, a műtét sikerült, de az utógondozást jól elrontották, így a gyerekágy alatt amiatt aggódtam, hogy a nagyszüleim és a szüleim is mind belebetegszenek ebbe és meghalnak.

8. A szülésem persze tele volt komplikációkkal, 9 hétig épültem fel, mire tudtam 20 percet sétálni.

9. A babával több ijedtség is volt, majdnem megfulladt kétszer és két hónapos kora óta fejlesztésre járunk.

10. Nálam kialakult egy masszív depresszió folyton öngyilkossági gondolataim voltak.

És tudod mit mondanak az emberek? Hogy milyen szerencsés vagyok, mert van családom, van lakásunk, van gyerekünk, az életünk tökéletes.

Mindenkinek megvan a maga keresztje csak nem feltétlenül látszik.

Nincs semmiféle isten, és semmilyen jelek.

Szerintem mérhetetlenül sötét lelkű és gyáva, aki egy anyukának ilyet ír név és arc nélkül a neten, pláne úgy, hogy senki nem kérdezte.

Kíváncsi lennék, hogy ismerősnek mikor mernél ilyeneket mondani. :)