Hogyan kezeljem a féltékenységet?

Az én környezetemben egy megcsalásról sem tudok, pontosabban egyetemen voltak olyan csoporttársaim, akik szerintem képesek lennének erre, de velük már régóta nem tartom a kapcsolatot. Bár őszintén szólva ennek egyik oka lehet az, hogy én keresztény vagyok és a barátaim többsége is az. De tapasztalataim szerint az átlag emberek körében is az a normális, hogy nem csaljuk meg a másikat. Csak azért mert ez előfordul, attól még nem lesz természetes. Az emberi lélek a biztonságra vágyik, nem az élvezetek halmozására. És abban biztos vagyok, hogy nem lehet boldog az ember, amíg az élvezetek vannak a központban. Nem akarok papolni, de ezt a tapasztalatomat had osszam meg: Az ember akkor lehet boldog egy kapcsolatban, ha teljesen átadja önmagát, és hagyja, hogy teljesen sebezhetővé váljon a másik számára. Ne azért dolgozz a kapcsolatban, hogy neked a lehető legjobb legyen, hanem hogy a másiknak jó legyen. Ez a szeretet lényege. Hogy nem te vagy a fontos. Pont ezért nem kell azt méricskélni, hogy ki mit csinált, ki mennyit adott bele a "közösbe" (bár ez nem mindig egyszerű). Ha el tudsz indulni ebbe az irányba, meglátod, az a körülöttedlévőkre is hatni fog, és ez talán megoldás lehet a problémádra is.

A terapeuta pedig arra kell, hogy ezeket ne csak hidd, hogy létezik, hanem tényleg lásd. Hogy ez legyen a természetes. De ezt nem olyan egyszerű elfogadni, mert az ember ragaszkodik a lelki egyensúlyához, mégha az kóros is. Emiatt könnyen lehet, hogy a javulás érdekében meg kell engedned magadnak, hogy rosszul legyél (ez nem mindig vagy így, de gyakran).

(8-as voltam)