Csak nekem ilyen életképtelenek a szüleim?

A férjemmel már 5 éve együtt vagyunk, ebből 1 éve házasok. Mindketten 29 múltunk.

Tömören: a szüleink be sem mutatkoztak egymásnak az 5 év alatt. Mi persze külön-külön ismerjük őket. De az én szüleimben nem volt meg a hajlam, hogy megismerkedjenek a másik családdal. Nem vagyunk sem más nemzetiségűek, a rasszunk is ugyanaz. Az egyetlen indoka a szüleimnek, hogy zárkózottak. Amit én röhejesnek tartok. 60 éves emberekről van szó, de anyám pl. nem megy ki a postáshoz sem, mert “ idegen” és ő nem beszél idegenekkel. Otthon a 4 fal között még szoktak inni, de gyerekkoromban rendszeresen ittak. A legfontosabb, született egy kisfiúnk a férjemmel. Anyámék azzal nyaggatnak, hogy vigyem át hozzájuk az egy éves gyereket. Amit megtagadok több indokból is. Az egyik, hogy isznak, a másik, hogy az esküvőmre sem jöttek el, mert “ott van a másik család”, illetve azért sem mert ott van a lehetőség, hogy jöjjenek ők. Csak ugye nálunk szabályok vannak. Nincs dohányzás a házunkban, nem dobálhatják el a csikket, meg nem ott alkoholizálni ( főleg, hogy autóval jönnek). Emiatt már részegen többször hívogattak, hogy kitagadnak ha nem kapják meg az unokát, bezzeg a másik nagyszülők elvihetik stb. Aztán másnap mikor felhívom őket, hogy mi volt az a telefon előző nap, akkor meg szégyellik magukat, meg letagadják, hogy ők ilyet nem mondtak. Ezen kívül hivatalos ügyeket sem tudnak rendesen elintézni. Sokszor el kell velük menni mert még kinyögni sem tudják mit akarnak. Anyám vagy 30+ éve háztartásbeli, apám meg alkalmi munkákból tartja fent őket újonnan.

Szóval nem büszkélkedni szeretnék velük, de a férjem szülei is csodálkoztak, miért nem voltak hajlandóak bemutatkozni nekik. Egyszer futólag találkoztak a kórházban, de nem is köszöntek egymásnak. Mindig le kell adnom a drótot ha jönnek a másik nagyszülők is; nehogy véletlen összefussanak. Kezdek belefáradni.

Másnak is ennyire életképtelen szülei vannak?