Emberek! Miért vagytok kiakadva a másik nem "felszínességén"?

No, akkor én szépen elmondom, mi játszódik le ilyenkor a fejemben. Merthogy én baromira megvetem azokat, akik felszínesek.

Ez alatt nem azt értem, hogy megnézi, hogy hú, ez csinos, ezzel meg szeretnék ismerkedni, ááá, ezzel nem működne, mert egyáltalán nem vonzódok hozzá. Igen, ez érthető, és igen, valamilyen szinten fontos a külső. Ámde! Manapság inkább az jellemző, hogy a fiatalok inkább úgy nézik: fúúúj, ennek de fura a stílusa, nézd, ez tiszta rocker, jajj, nézd, nem a legújabb divat szerint öltözködik... stb. Nem az egyéniséget nézik, hanem azt, hogy mennyire akar valaki megfelelni a mai elvárásoknak. Meg sem ismernek valakit, csak azért, mert mondjuk fekete bakancsban jár, és láncok lógnak a nadrágjáról (tapasztalat). Ezzel megfosztják magukat egy értékes és szeretnivaló ember ismeretétől, csupán azért, mert nem "menő" vele mutatkozni az utcán.

Én a felszínességet azért vetem meg mélységesen, mert a párválasztásban az alapvető kémián kívül- amit megjegyzem, egyáltalán nem az határoz meg, hogy mennyire szépséges, hanem egyéb dolgok (sokkal inkább az illat befolyásolja, kísérletet is végeztek erről, nézz utána, nem részletezném)- sokkal fontosabb, hogy milyen személyiség. Összehozott már a sors szerintem sokunkat olyan ellenkező nemű egyénnel, akivel a kémia működött, viszont soha az életben el nem tudnám képzelni páromnak. A szex még okés vele, de a többi nem. Viszont azt, aki mellett egy életen át, hűségesen kitartok, azt nem az alapján fogom megítélni, hogy görbe az orra, vagy van-e rajta egy kis felesleg. Van egy alap, amit megnézek, és igen, a külső egy picit valóban befolyásolja, hogy tetszik-e valaki, de az csak a kezdet. Olyannal, aki baromi jól néz ki és megvan az általad említett kémia, eleinte talán még jól ellennék, de ha untat a társasága, ha üresfejű, ha önző, ésatöbbi sorolhatnám, akkor nem hiszem, hogy 2-3 hétnél tovább bírnám mellette. Ha csupán futó kaland a célod, akkor igen, egyértelmű, hogy a külsőt nézed. De hosszú távra nem érdemes ezt figyelni.

A test szépsége múlandó, de a léleké örökre megmarad. Lehet, hogy most dögös szexistennek nézel ki, de 20 év múlva már valószínűleg nem így lesz. És mit, akivel addig együtt voltál, az majd elhagy, mert már nem vagy olyan vonzó, mint régen? Azért, igenis fontosabb a belső, ha reálisan nézed.

Nem érted a problémát te sem. A gond azokkal van:

- akik nem tudnak különbséget tenni a "csak az számít" és az "az is számít" között.

- akiknek tényleg _csak_ az számít.

- akik mindenkire rámondják, hogy nekik _csak_ az számít.

- akik túlzott értéket tulajdonítanak neki, avagy többet, mint amennyit valójában ér.

- akik nem tudnak különbséget tenni a "annyira nem tetszik, hogy taszít" és a "nem vonz különösebben" között.

Szóval leginkább azokkal, akik végletesen gondolkodnak. Vagy fekete, vagy fehér. És persze tartom, hogy akibe az ember valóban szerelmes, azt szebbnek látja. Meg azt, hogy a külső tényleg nem annyira fontos, mint egyesek hirdetik. A viselkedés sokkal fontosabb.

A felszínességből következtettem erre, mert a felszínes egyén az nem képes túllépni az első benyomáson, amit többnyire az egyén kinézete határoz meg (és ebbe beletartozik a ruházat, stílus is, aminek manapság igen sok szerepet engednek meg).

Az illat meg nem külsőség. Mármint, abban az esetben nem, ha nem fújja tele magát az egyén illatosított izzadásgátlókkal meg parfümmel, meg hasonlókkal. Az illat az illat. Kémia. Látom, mégiscsak el kell magyaráznom: a különböző genetikai összetétel a képződő fehérjék arányában keletkező különbségeket idézi elő. Na mármost. A test természetes illata- azaz, nem a dezodorokkal meg parfümökkel elnyomott (és nem is a három hete nem fürdött, de aktívan testmozó egyén bukéja)- nagyon is eredményesen tudja közvetíteni azt, hogy mennyiben tér el az egyén a genetikában. A nők olyan párt választanak illat alapján, tudat alatt, ösztönösen, aki a lehető legnagyobb mértékben különbözik tőlünk ilyen téren. A természet furfangja az újonnan születő egyedek genetikai változására. Most, őszintén, ebben hol a külsőség? Minden, ami ösztönös, azt nem lehet szemmel megfigyelni. Max, ha látod, hogy valami betegsége van. Nem diszkriminációból, nem azért, mert nem akarod, de ha látsz valaki kórosan beteg embert (akin ez látszik is), azzal nem fogsz összeállni, és nem azért, mert felszínes vagy, hanem mert Darwin megaszonta: a gyengék és betegek kiszelektálódnak. Nomármost, itt jön a képbe, hogy az ember nem állat, ezért volt olyan sok beteg uralkodó annó (belterjesség a vagyon megtartása végett), olyan sok öröklött betegség (túl közeli rokonok/sajnálat/túllépni azon, hogy nem teljesen egészséges). Mondjuk, ha az erkölcsöt nézed, határozottan dícséretes, ha valaki összejön egy pl Down-kóros egyénnel, és nem is nézném le, sőt, csodálnám az erejét, meg minden, de... A betegség milyenségétől eltekintve kétlem, hogy nagyon egészséges gyerek születhetne belőle.

Nos, hosszas kitérőm csupán arra vonatkozott, hogy igen, egyetértek veled abban, hogy a külsőségek is fontosak, mert nem hiába van szemünk és zsigeri megérzéseink, de ott van ugye az a bizonyos: IS. És mint korábban is mondtam, a mai világban ÁLTALÁBAN, a fiatalok körében az a jellemző, hogy ők CSAK a külsőt figyelik.