Szerelmes vagyok a tanárnőmbe, teljesen komolyan is gondolom, de nagyon szenvedek, mert nem lehet semmi, mit tegyek?

Én úgy érzem, hogy szerelmes vagyok az egyik tanárnőmbe, pedig lány vagyok. 4 éve tanít és mindig is nagyon kedveltem a személyiségét, de egy fél éve körülbelül úgy kezdtem el rá nézni, mintha egy fiú lenne, úgy érzek iránta. Ha bejön a terembe, mindig örömöt érzek, elkezd gyorsan dobogni a szívem. Tudom, hogy ez sokak szemében undorító, én is szégyellem ezt, de nem tudom magamban jobban elnyomni. Szeretnék vele sokat lenni, mert nagyon jófej embernek tartom, a legjobbfejnek a környezetemben, pedig van jópár barátom. Szoktam vele beszélgetni, elmesélem neki a dolgaimat, mert érdeklődik, de ő magáról nem szokott beszélni, mert nincs is nagyon miről, elutasítja az emberi kapcsolatokat, mindenkit gúnyol, nincsenek nagyon barátai. Pedig belülről nagyon érzékeny ember. Én azon gondolkodtam, hogy elmondom neki, hogy mit érzek, már adtam neki jeleket, elég nagyszájú vagyok és órán néha mondom neki, (pl. ha köhögök és megkérdezi, hogy minek jöttem be) hogy csak a tanárnő miatt vagyok itt, vagy hogy én nagyon élvezem ezeket az órákat, de csak úgy, ha a tanárnő tartja, mert kedvelem őt stb. Ilyenkor elpirosodik és vigyorog, a többiek viszont nem érzékelik a helyzetet, de szerintem ő már észrevette, mert ilyenkor zavarba jön. Nem tudom, mi lenne, ha elmondanám neki, de nem tudom túltenni magam ezen. Végül is ki tudja, hogy milyen a beállítottsága, elég férfias jelleme van.

Nagyon szenvedek és senkivel nem tudok erről beszélni, még a legjobb barátnőmnek sem mondtam el, de nem is akarom. Mi történik velem, miért érzek így? Segítenétek?

18/L