Sírtátok már el magatokat férfi előtt (lányok)? Hogy reagált rá? Milyen kapcsolat volt köztetek (szerelem, tanár-diák, főnök-beosztott stb. )?

Hát tudom, hogy ez nevetségesen fog hangzani, lehet röhögni.. a lényeg, hogy tesiórán soha nem azt csináljuk, amiből kicsit is jó vagyok, mindig azt amiből gyenge, de nagyon. Hetedikben állítólag tananyag a kézilabdában használt felugrásos lövés, amiből én totál K.O. vagyok, valahogy sehogy sem akar kijönni a mozdulat, másoknak persze sikerül. A lényeg, hogy tesin teljesen bepánikoltam, hogy elcseszek mindent, semmit nem tudok normálisan megcsinálni és ott kirobbant belőlem az egy év óta felgyülemlett feszültségem és elsírtam magam, persze nemcsak a tornaórai nem csak a gyatra teljesítményem miatt.

A fiúk szerintem hülyének néztek, lehet a hátam mögött röhögtek is rajtam, mondjuk már eddig is. A rendesebbje azért odajött.. a tanár meg hát nem tudom, az is egy külön történet, eléggé hadilábon állok vele is. Ő oda sem jött meg semmi, pedig máshoz odaszokott, ha látja hogy sír. Persze közvetlenül a sírásom előtt próbált nekem magyarázni, hogy mit hogy, de jól tudja, hogy én ezt így nem igazán értem meg... Lehet, hogy megsajnált, mert hármast kaptam, mondjuk ebben az a szép, hogy a lányok között ez a legrosszabb jegy ebben a feladatban.

Szóval szépen elbőgtem magam tesiórán, és félreértés ne essék nem sajnáltatni akartam magam, sőt igyekeztem minél előbb abbahagyni a sírást.