Reménytelen szerelem el fog múlni? Mennyi idő alatt?

te is tudod hogy csak a fejedben kialakított képbe vagy szerelmes, közben meg elég valószínű hogy nem pont olyan az a fiú ahogyan te elképzeled.. egy elképzelt valakibe vagy szerelmes? a senkibe, mert ilyen ugye NEM létezik. a senkiért sírsz.

Remélem érzed ennek a súlyát.. Nem akarlak kioktatni, hidd el, nem rosszból írom. De elárulom, hogy ez egy teljesen normális dolog, hogy megtetszik neked egy fiú, odavagy érte, elképzeled milyen lenne vele, hasonlók.. De az már nem normális, hogy szerelmes is vagy belé! Nekem is gyakran megtetszenek fiúk, és bele is élem magam lehet túlságosan is, viszont nem leszek beléjük szerelmes, mert tudom, magamnak teszek rosszat vele. Bosszúságot okoznak igen, miért nem vesznek észre, de ezen nem szabad őrlődni, akkor észrevesznek, és ez mindig beválik.

Úgyhogy szerintem nézz körül másfelé is, és ha nem is felejted el a végzős fiúdat, próbálj meg más fiúkat is találni, mert így lenne a normális:) és hidd el, akkor már nem leszel szerelmes egyikbe sem, csak akkor ha összejöttök és tényleg megismered.

Én hasonló cipőben járok. Van egy fiú, aki másfél éve tetszik nekem és most végzős. Én sem ismerem eléggé, mégis szeretem.

Szobrot készítettem neki ( a lelkünk találkozásáról), verseket írtam (amik meg is jelentek egy helyi lapban), zongora darabot írtam, lefestettem és még sok hasonló módon próbáltam kifejezni, hogy mit érzek. Persze ezeket a dolgokat ő nem kapta meg, mert nem akartam magam teljesen megalázni.Meg, így leírva elég nevetséges ez a sok hülyeség amit a semmiért csináltam neki.

A lényeg az,hogy ez a fiú most végzet és ösztöndíjjal külföldre megy legalább két évre.

Ezért tudom mit érzel és azt is megértem, hogy miért írogatsz erre az oldalra ( én is ezt csináltam pár hónapja), de megjegyzem sokat nem segített. Már rájöttem, hogy a szerelmet nem lehet kikapcsolni, de meg kell próbálni együtt élni vele. Én a szerelem hatására az irodalomhoz fordultam és a következő versrészlet nagyon megérintett, főleg az utolsó két sor. Ime:

S HA SZÁZSZOR reménytelen is,

ha tilt gőg, dac, sors, nemezis,

ha egy jelet, mozdulatot

kicsikarni sose tudok,

túl a magány végső fokán,

valóságon, metaforán,

túl, ami terhet hordani,

túl, amit szív tud mondani,

túl józan észen, mindenen,

lehetőn, lehetetlenen,

ha már elkezdtem, így marad,

akard vagy se, megtartalak,

túl rajtad és túl magamon

fölemelsz mégis szabadon,

mert nincs utam, nincs más utad,

a vérképem is kimutat,

keserűség, téboly pedig

igazsággá nemesedik:

túl szégyenen, túl vágyakon

enyém maradsz, mint fájdalom

Valahogy én is, így őrzöm majd ennek a fiúnak az emlékét.