18 évesen még semmi. Mit gondoltok erről?

18 évesen még én is tök tapasztalatlan voltam (se csók, se kézfogás, se semmi, még fiúkkal se nagyon beszélgettem), és ráadásul igazi kis otthonülős könyvmoly, úgyhogy úgy éreztem, soha nem fogok senkivel találkozni, aki belém szerethetne. De azért jól elvoltam magamban, és nem akartam erőltetni a párkeresést, az sosem egészséges.

Aztán 21 évesen önkéntesként megismertem a páromat (előtte egy fiúval csókolóztam párszor, de abból nem lett semmi), aki azóta a vőlegényem. Semmi problémám nem volt igazából abból, hogy tapasztalatlan voltam. Max. annyi, hogy kicsit izgulósabb és félénkebb voltam, mint a korombeli lányok.

ha szeretnél küldhetsz képet, küldök én is, ismerkedhetnénk, legalább lenn kivel megbeszélned az ilyesmit ha más nem is:)

22/F

van egy könyvmoly ismerősöm,

bagoly életmódot él,

olvas reggel, délben, este,

amíg más meg csak remél.

mert neki azt sem kell,

valamit nagyon tud a drága,

hozzám képest volt legalább,

tízszer annyi párja.

utoljára hal meg,

mint látod a remény,

csak tipp, mi azt szeretjük,

ha a popótok kemény.