Komoly kapcsolat 21-26 évesen, tényleg a legszebb éveink elpazarlása?

Tizenévesen, vagy iskolásként az ember még nem független, vagy a szülők miatt, vagy amiatt hogy nincs teljes keresete. Ezekben az években sokan úgy gondolják, hogy kiélték magukat, rengeteg bulin, hülyeségen, pasin/csajon, egyéjszakás kalandon túl vannak már. Viszont ez nem pótolja azt ami később jön. Az igazi élet ott kezdődik amikor valaki függetlenül egyedül él, van saját pénze mindenre, nem parancsol neki senki, nem kell beszámolnia senkinek a tetteiről. Ezek az évek jók igazán tapasztalatszerzésre, kalandokra, utazásokra, az álmaink és céljaink megvalósítására.

Később jön a házasság és gyerek, az újra egy erős kötöttség, úgy mint tizenévesen, az ember megint nem független többé. Szóval ez a pár független évecske van csak, amit ki kellene használni teljes egészében, nem pedig egy komoly kapcsolatra, együtt élésre elpazarolni. Ezért nem értem azokat akik a szülői házból, egyből a párjukkal költöznek el, egyik kötöttségből a másikba ugranak. (Azokra gondolok akik anyagilag is megtehetnék hogy egyedül, most nem ez a téma.)

Amúgy mindezt lányként gondolom így, ennek a korosztálynak az elején járok.