Mit csináljak? Van még esélyem? Vagy felejtsem el? Mit szűrtetek le ebből az egészből? érdemes még küzdenem érte vagy valami?

Lehetséges hogy már lezárta magában. Szerintem lépj tovább, jó tanulópénz volt, legközelebb gondold át mielőtt kimondod. Sajnos gyakran előfordul hogy túl gyorsan hozunk döntéseket. :(

Sok Sikert az életben! :)

Gondolom hogy ez nem sűrűn történik meg az emberekkel, de elmesélem velem hogy volt.

2 éve ismertük egymást, jóban voltunk, és ekkor 9.es volt én meg 10.es. Ugyan abba a gimibe jártunk, és hetente jártunk hittanra, ott ismertük meg korábban egymást.

A barátnőm nagyon tetszett, és alakulgatott vele valami, sokat beszélgettünk, sétáltunk néha egyéb okokból, és teljesen beleszerettem. Úgy nézett ki kölcsönös a dolog, októbertől olyan januárig folyamatosan fejlődött a dolog, persze más illetők érzelmei is bekavartak (mindketten tetszettünk másnak is, de visszautasítottuk őket, barátainkat, és nem örültek neki finoman szólva, nem viselkedtek baráthoz méltóan a másikunkal), nah aztán telt múlt az idő, és egyre nehezebben ment vele a dolog, mintha elkezdett volna távolságot tartani. Hihetetlenül szerelmes voltam belé, és már fájt nagyon. AZtán eljött már hivatalos randira is, és nem volt rossz, de nagyon távolság tartó volt ott is, és utána is, végül megkérdeztem lesz-e jövőnk, és azt mondta hogy nem. Utána szörnyű hónapok kezdőtek, de túléltem. Megígértem magamnak, hogy nem leszek rá mérges, hisz szíve joga nem szeretni engem, csak barátkoznia velem. Persze nem volt könnyű, meg azért ritkábban találkoztunk, és nem töltöttünk 10 percnél többet kettesben.

Jött a nyár, és írt 3-4 sms-t, ami nekem nem esett jól, de gondoltam csak barátkozni akar. Nyár végén viszont már többet írt, s suli kezdéskor meg kifejezetten elkezdett rám hajtani. Eleinte hülyének éreztem magam, hisz már kezdtem túl lenni rajta, erre megint egyre nehezebbé teszi a dolgomat. De aztán eltelt 1 hónap, és nagyon kereste a társaságomat, ráadásul olyan sms-eket írt, amit nem igen lehetett félreérteni. Persze én is belementema játékba, de rajta sokkal több múlott, hisz én csak azt hittem barátkozik, s nem akartam megint beleszeretni, mert az kínos lett volna.Aztán október elején megcsókoltam csak úgy hírtelen, 3 napig került engem, aztán újra rám szállt, s 2 hét múlva már elválaszthatatlanok lettünk. AZóta lassan 3 éve hogy együtt vagyunk, és nagyon nagyon szeretjük egymást.

Mint utóbb kiderült, nem volt felkészülve kapcsolatra. Bár sok fiúnak tetszett, valahogy sosem volt rendes kapcsolatban. Volt neki egy, ami nem volt igazi kapcsolat, csak ilyen kisiskolai, bár annak elég komoly. És az is nyomott hagyott benne, és félt "tőlem" is. Aztán amikor elkezdtünk szétválni, egyre jobban hiányolt, és rájött hogy szeret ő is, és végig szeretett csak nem akart róla tudomást venni. Nem volt más fiú a dologban, egészen biztos, így volt, ahogy írom.

Persze hozzáteszem, hogy büszke vagyok magamra, amiért mosolyogva tűrtem a fájdalmat, és nem haragudtam rá. Általában ha nem szeret valaki, te haragszol rá. És ez is kellet, hogy utána összejöjjünk, meg ritkán történik meg az ilyen, de nekem össze jött.

Fel a fejjel. Egy ideig próbálkoz, hátha sikerül. Persze nem könnyű dolog.

Jah és amikor elkezdett rámhajtani, majdnem össze jöttem valakivel, aki igazából inkább csak barátnak volt jó, és nem is tetszett, csak el voltam keseredve. De a barátnőm hamar visszacsábított. AMúgy sem biztos hogy lett volna abból a kapcsolatból valami persze, mert gondolkodtam, hogy megéri e belemenni, hisz nem is biztos hogy tényleg akarom.

Nembiztos, hogy neked is sikerül, de egy hónapnyi próbát megér.