Az alfahím, menő srác/átlagos, lúzer ellentét a kapitalizmus velejárója, vagy régen is ennyire kiéleződött ez az ellentét?

Én mindig úgy fogom fel: Vannak lányok akiknek bejövök és akiknek nem. ez teljesen attól függ hogy a lánynak milyen pasik jönnek be. Valaki szereti az olyanokat akik visszahúzódnak, vagy aki éppen azt bírja ha a srácnak nagy a szája és páwáskodik.

Én egy átlagos srácnak mondom magam, nem tartom többnek vagy éppen kevesebbnek másoknál. Sok lánynak "bejövök" de én nem akarok csak 1-2 hónapos kapcsolatokat.

17f

Éppen az a lényeg, hogy kinek ki a "lúzer". Lehetnek a lúzernek olyan belső értékei, amikre csak kevesen figyelnek fel, egyáltalán, kevesek veszik észre, mert ők figyelmüket inkább a külsőségekre, a méretes nyakláncot viselő, hetvenkedő díszpintyre irányítják.

A másik nemnél szintúgy: vannak, akik a csendes, szende lányokat kedvelik, mások a feneküket riszáló, állandóan hahotázó, "nagyszájú", beszédes lányokat. Abszolút ízlés, választás, preferencia kérdése. Ezért sem lehet általános érvényű kategóriákat felállítani: mindenkinek van esélye, csak nem mindenkinél.

"Akkor az miért van, hogy az Apámnak simán volt több barátnője is fiatal korában?"

Más körben keresett, más tulajdonságai jobban látszottak, mint nálad. A kinézet csak egyike az összetevőknek, nem minden.

Nekem is nagy lecke volt anno, hogy meghaladjam a saját képzelt korlátaimat, általánosításaimat. Mikor ez sikerült, és rájöttem, milyen körben kell keresnem, hogy hozzám illő párt találjak, minden sokkal könnyebben ment.