Hogy dolgozzam fel?

Mivel kiemelted a kérdést,gondolom még most is intenzíven fáj. Nézd,a gyász nagyon fájdalmas és nyomasztó valami,vannak időszakai,amin túl kell esni. Először is,a legfontosabb,hogy annyit beszélj az érzéseidről,és annyit sírj,amennyit csak tudsz. Nem szégyen,és semmi nem érdekeljen,csak ne zárkózz be,fogadd el a segítséget. Tudom,hogy most úgy érzed,megállt a világ,és soha senkit nem fogsz szeretni. Ezek reális érzések,de főleg félelmek,mindegyikünk átesik ezen,akik elveszítettünk már valakit,aki közel állt hozzánk. Tényleg igaz az a buta közhely,hogy csak az idő gyógyítja be a sebeket. Én sem hittem benne,pedig 2 legjobb barátom halt meg (10 és 16 éves barátságok voltak),az egyikbe szerelmes voltam,és mind a kétszer azt hittem először,hogy belehalok a fájdalomba. De nem. Egy idő után megszokod a tudatot. Nekem egy év kellett,mire megszoktam. És az onnan következő időszak talán a legrosszabb. Az a monoton egyhangúság,amikor nem találod a helyed a világban,és minden olyan szürkének tűnik,a napjaid csendesen telnek,már minden reményed összetört azt illetően,hogy valaha is megérintheted Őt még egyszer.Személyenként változó,kinél mennyi idő a gyász,ha nagyon mélyen szeretted,akkor el fog húzódni,én lassan 7 éve szenvedek,de nagyon nehéz a mai napig. Aztán ha túlestél a mélabús időszakon,akkor elkezdesz nyitni a világ felé.Eleinte ez szörnyen nehéz,mert bűntudatot érzel,ha már egy másik pasira ránézel.De racionálisnak kell maradni,a szerelmed sem szeretné,hogy boldogtalan legyél,főleg nem 18 évesen. A legfontosabb,hogy ne tartsd vissza semelyik időszakban se a könnyeidet,se az érzéseidet,azzal csak ártasz a lelki gyógyulásnak! És ha megismerkedsz valakivel,mondd el a kezdetekben,hogy veled ez történt,mert tudnia kell a másik félnek ilyen kaliberű tragédiákról az életedben,és úgy fog hozzád állni.

Részvétem,és nagyon sok erőt,kitartást kívánok!

Hát keress egy pasit felejtőnek.pld engem :DDDDD

Amúgy nekem is meghalt valakim,de az élet megy tovább!!!!!!