Egy önbizalom hiányos nő/pasi lehet igazán szerelmes szerintetek?

Én azt gondolom, hogy akinek nincs önbizalma - nem szereti magát, folyamatosan megerősítésekre van szüksége ahhoz, hogy elégedett legyen, külső dolgoktól, emberektől várja a boldogságát - az nem lehet szerelmes, max. csak úgy érzi hogy az.

Persze ha találkozik valakivel érezheti úgy, hogy ő a nagy ő, és nagyon szerelmes, de az nem igazi szerelem, hanem csak ragaszkodás. Egy olyan ember, akinek nincs önbizalma - pontosan azért mert szeretetre van szüksége, nem akar egyedül maradni - álomvilágban él, és elhiteti magával hogy megtalálta a nagy őt és tényleg nagyon szerelmes. Ráruház, ráhúz olyan tulajdonságokat a másikra ami nem egyezik a valósággal, ezért is érzi azt az önbizalom hiányos személy, hogy összeillenek, sok a közös bennük, stb. De:

Aki magát nem becsüli, nem szereti - ahogy fentebb írtam - az mást nem fog tudni szeretni igazán, tiszta szívéből, amíg "ilyen". Először magunkat kell szeretnünk, és utána tudunk csak másokat is szeretni igazán. Egészséges párkapcsolata csak azoknak lehet szerintem, akik szeretik saját magukat is, és nem támaszkodnak a másikra. Hiszen, akinek nincs önbizalma, az egy párkapcsolatban a másikra fog támaszkodni, tőle fog függni. De ez nem szerelem.

Mi a véleményetek a gondolatomról? Kíváncsi vagyok!