Miért vagyok képtelen igazi szerelemre?

Ahelyett, hogy magadban keresed a hibát, esetleg elgondolkodhatnál azon, mi van, ha azok, akik külsőre tetszettek (eleinte nem ismerted őket ugye, csak rájuk aggattál mindenféle képzeletbeli tulajdonságot), mégsem passzolnak hozzád belsőre...

Egyébként miért feltétele a gyerekvállalásnak az, hogy már túl legyél egy normális párkapcsolaton? Nem elég az adott személlyel abban lenni...? Vagy azt hiszed, ha nem gyakoroltad előtte a "normális párkapcsolat" modult, nem fog menni? Nem értem az embereket...

Ha lesz normális párkapcsolatod, abból lehet gyereked is. Pont ezért hívják "normálisnak". Ennyi. Ezt nem befolyásolja az, mit csináltál előtte...

Én is hasonló helyzetben vagyok :/ de én még szerelmes se voltam soha, max csak ilyen tinifellángolás. Nekem nem is az igényekkel van bajom, mert volt már hogy erős kölcsönös vonzalmat éreztem egy sráccal, de szerelmes soha nem voltam :(

20L

Szerintem az a baj, hogy mindent túlságosan eltervezel előre, hogy "majd ő lesz álmaim lovagja, és majd minden nap együtt leszünk", de ha mégsem így lesz, akkor kiábrándulsz a dologból, és az érzéseid elmúlnak. Vedd egy kicsit lazábban, ne görcsölj rá minden egyes kiszemeltre, hogy NA majd ő lesz a nagy Ő, egyszerűen hagyd, hogy a dolgok maguktól menjenek.

Amúgy a szerelemben az a szép, hogy legyen akárhány hibája az embernek, mégis tökéletesnek látjuk őt, szóval a tökéletesre hiába vársz, de ha találsz egy férfit, akivel jól érzed magad, aki mellett önmagad tudsz lenni és aki azért szeret, aki vagy, akkor hidd el, nála nem kell jobb! Valószínűleg ő sem lesz tökéletes olyan értelemben, hogy minden embernek vannak hibái, ezért vagyunk emberek. De ha ezek a hibák olyanok, hogy mellettük együtt tudtok élni boldogan, akkor Ő lesz számodra a tökéletes:)