A gyerekvállalással kapcsolatban csak én vagyok ilyen tartózkodó?

Az a helyzet, hogy 22 éves lány vagyok, és minél többet látok ebből az életformából, annál jobban elveszi a kedvem a családalapítástól. Komolyan. Sok embert ismerek, sok kismamát, és egy katasztrófa az egész.

Konkrétan senkit nem látok, aki boldog lenne. A férjek/apák hűtlenek, félrelépnek, cserben hagynak mindenkit, mind anyagilag, mind úgy támogatás/segítség kapcsán, az anyukák egészségügyileg és lelkileg TELJESEN leamortizálódnak, kikészülnek, bőgnek és minden bajuk van.

Én tényleg sajnálom őket, mert szörnyűnek tűnik, amiket ők átélnek.

Egyáltalán semmi vonzót nem látok abban, hogy valaki gyereket vállaljon. Abszolút semmit. És ez valahol ijesztő, de minél többet gondolkozok rajta, annál inkább úgy tűnik, mint valami elemi csapás, nem a "legjobb dolog" ami történhet az életedben.

Ez nagy gond, ha én lehetőleg sose szeretnék gyereket? Úgy érzem, ha egyszer bevállalnám, tönkretenne mindent. Tudom, hogy elég fura, de tényleg így érzem. :S