Vajon még mindig szerelmes lehet belém?

Van egy huszonéves srác, akivel hónapokig( pontosabban januártól kezdtünk el folyamatosan beszélgetni). Én még soha nem találkoztam ilyen sráccal, mondjuk még soha nem is volt barátom. Azt mondja első látásra belém szeretett, amit még mindig nem akarok elhinni, mert sztem úgy, hogy valaki ránéz a másikra és nem is beszélgetnek, csak a külsőt látja nem lehet rögtön szerelmes lenni. Nem tudom, vagy mégis? A hosszú hónapos beszélgetések alatt 3szor találkoztunk csak,(egyszer mikor meglátott, aztán egy buliban, ahol már beszélgettünk is és megcsókolt, végül még egyszer, de akkor már nem beszélgettünk) Amikor buliban találkoztunk furcsa érzések voltak bennem, mert még soha nem volt barátom, nagyon félénk, gátlásos vagyok, ezért nem mertem annyira a szemébe se nézni hosszú ideig mikor az ölébe ültem. Viszont nem tudom hova tenni azokat az érzéseket vele kapcsolatban. Mikor megölelt és a derekamat simogatta rázott a hideg, libabőrös lettem, ugyanakkor biztonságot, szeretet éreztem. Még ha nem is beszélgettünk annyit a mozdulataiból, gesztusaiból azt vettem ki, hogy ez a srác tényleg fülig szerelmes belém. De én nekem ez az egész annyira hirtelen jött, hogy utána nem tudtam tisztázni magamban a dolgokat, hogy mit is jelent nekem, nem tudtam mit érzek iránta. Azt mondtam neki, hogy legyünk csak barátok még buli után, és azóta minden megváltozott. Mikor utoljára írt, mondta, hogy nem tud elfelejteni, és csakis engem szeret, én kellek neki, még akkor is, ha ennyire félénk vagyok. Pedig rajtam kívül a nyitottabb lányokat simán könnyebben megkaphatná. Azóta nem beszéltünk, de az utóbbi időben megint kedveli a képeimet, írásaimat. Ez akkor most mit jelent? Igazából sokszor megjelenik az álmaimban, gondolok rá napközben is, egyszerűen nem tudok továbblépni. Hiányoznak a beszélgetések, az ölelések, stb. Néha úgy érzem járnék vele, de valahogy a félénkségem erősebb és mindig visszaránt.