Mit lehet tenni, ha szakítás után kifordul az ember önmagából? Kell-e, lehet-e egyáltalán valamit tennem?

Megismertem egy fiút, egy korosztály vagyunk. Végtelenül figyelmes és megértő srácról van szó, aki mindemellett intelligens és okos is. Végre találtam egy fiút, aki nem a tipikus nagy szájú, beszólogatós pasi, hanem akivel lehet beszélgetni, aki figyel rám, megért, udvarias. Legalábbis ilyennek ismertem meg.

Sajnos pár hét után szakított velem, ami nekem nagyon fájt, mert még tényleg nem találkoztam ilyen fiúval, úgy éreztem, teljesen egy hullámhosszon vagyunk. Mindegy. Elfogadtam a döntését, nem tehettem mást.

A szakítás óta is találkozunk rendszeresen, mert egy suliba járunk. Amióta szakított velem teljesen kifordult önmagából. Ő volt a társaság egyik mozgatórugója, aki amellett, hogy okos és figyelmes, udvarias, vicces is. Az utóbbi hetekben viszont egyre többször vannak bántó megjegyzései, beszólásai, flegma, teljesen magába fordult. A barátaival sem beszél sokat, ha mégis, őket is sokszor bántja meg. Ahogy a legjobb barátai elmesélték, úgy érzem, szépen lassan még a legjobb barátait is elmarja maga mellől.

Nem értem, miért csinálja ezt. Mit lehet tenni? Próbáljak segíteni neki, beszélni vele? Vagy hagyjam a francba?