Miért beszélik be maguknak egyesek hogy a külső szinte nem is fontos? Vagy tényleg így gondolják? És miért mondják el mindennek azt, akinek számít?

A) Mentik a saját igénytelenségüket, legjobb védekezés a támadás alapon (akár tudat alatt is)

B)Féltékenyek egy szerintük jobbra és ismét a legjobb védekezés a támadás.

C)Simán fogalmatlan hülyék

"Miért gondolják azt sokan,hogy ha valaki törődik magával,üresfejű?"

Szerintem nem sokan gondolják így.

Más az ápoltság és igényes megjelenés, és más az, ha valakit CSAK ez érdekel, és nők esetében ingáznak a pláza, műkörmös között, férfiak esetében meg minden perüket a kondi teremben töltik.

Szóval az alap, hogy valaki foglalkozzon magával, de ne csak a külsejével.

"Én nem skatulyázok be senki: ez így van!Gondolj bele,mit látsz meg először az ellenkező neműeken:a testalkatát,haj/fogak ápoltságát,arcberendezését vagy a jóhiszeműségét,kedvességét,magyarán a jellemét?"

Nem is konkretizáltam rád ezt a kijelentést, kérdező, hanem úgy általánosságban beszéltem, mert sokan tesznek így.

Viszont amit utána mondasz, az is csak akkor igaz nagyobbrészt, ha kimondottan párkeresés céljából, ismeretlen embereket nézeget az ember. Viszont nagyon sokszor az a valóság, hogy valakinek a párja tulajdonképpen az ismerettségi körből kerül ki. Ilyen esetben pedig egyáltalán nem kell, hogy megfogjon a külseje. Elég, ha csak olyan szinten foglalkozol vele, ahogy mondjuk egy ismerős ismerősével illik a buliban, vagy egy munkatárssal, stb. Mígnem rá nem jössz, hogy az illető milyen okos, milyen jó humora van, milyen előzékeny, romantikus, stb, kinek mi a fontosabb. És máris kialakulhat a vonzalom egy olyan ember iránt, akire soha fel sem figyeltél volna, ha a külső lett volna, ami alapján meg kellett volna fogjon.