Hogy dolgozzam fel, hogy gigászi nagy az orrom?

Anyám és nagyanyám is nagyon szép nők voltak, és én örököltem a vonásaikat, kivéve az orromat. Csúf gesztus a genetikától. Szemből hatalmas krumpli, oldalról meg hosszú, mint Mátyás királynak. Beleborzongok, ha meglátom valahol, mert a saját érdekemben ha csak lehet, kerülöm a tükröket, fotózni meg egyáltalán nem engedem magam.

Megműttetni nem fogom, egyrészt pénzem sincs rá, másrészt meg mert tudom hogy ezzel együtt kell tudni élnem, de néha nagyon nehéz, szinte elviselhetetlen. Sokan vannak, akik beképzelnek magukról ilyen hülyeségeket, de ezt nem én találtam ki, rengetegen mondták már. Épp ezért senki ne is kérjen képet, érthető okokból nem akarom újra hallani, hogy jé tényleg.

Ez a dolog a mindennapjaimra is olyan szinten kihat olykor, hogy belebolondulok. Hogy tanuljak meg együtt élni vele? Vagy lehetetlen?