Hogyan kezeljem a helyzetet? Kínos.

Röviden: Van egy kollégám, nőtlen, nincs senki az életében (közel a 40-hez). Én is egyedülálló vagyok 30 körül, már családra vágyom, szeretetre. Többiek elmondása szerint, én nagyon jó nő vagyok (ne értsétek félre, nem hencegni akarok stb..)a pasi viszont nem túl jóképű, de van benne valami férfias, ami számomra vonzó. Szeretek a közelében lenni, és ő is az enyémben.

Viszont félek, és rettenetesen zavar, hogy a kollégáim ezen csámcsognak, a minap olyan beszólást kaptam, egy olyan kolleginától, akitől életemben nem gondoltam volna, hogy ilyen legyen...hogy: " na, jó parti, van jó fizetés, lakás, új kocsi, igaz kicsit csúnyácska, de elmegy". Mindeközben gúnyosan nevetett.

Ja egyébként semmi nem történt közöttünk a beszélgetéseken kívül. Tehát nem is értem a gúnyos megjegyzéseket.

Úgy éreztem, hogy van valaki, akivel végre kölcsönösen boldoggá tehetjük egymást, (engem már rohadtul nem érdekel a külső, szeretetre, megértésre, családra vágyom) azonos értékrend, mindketten egyedülállóak vagyunk stb....erre tessék, jönnek a jóindulatú emberek