14/L ez a levél így jó, vagy nyálas?

Kb.1,5 vagyok szerelmes egy osztálytársamba, akivel nagyon jó barátok vagyunk. Itt a levél (a nevek nem az igaziak):

Kedves Szabi!

Nehéz ezt szavakba önteni. Tudod, ha az ember verset ír, az ihletet vagy a fájdalomból, vagy az örömből meríti. De egy ilyen érzés... Egyik szemed sír, a másik nevet, és az ember szeme még könnyes, de már mosolyog. Két érzés verekszik, hol az egyik, hol a másik áll nyerésre. Ez a szerelem. Tudom, most nem akarod tovább olvasni, de semmi nem javul meg attól, ha kerüljük a témát. Már elmondtam neked, hogy mi a baj veled. Nem a félelem, nem a rossz jegyek. Az, hogy nem érzed a különbséget a vicc és a komoly dolgok között. Ezt te is pontosan tudod. A vicceket komolyan veszed, de ami komoly, azt nem hiszed el. Emlékszel, amikor tavaly, úszásra menet bevalltam neked, hogy szeretlek? Nem hitted el. Azt hitted viccelek. Tudod, akkor még könnyebb volt elmondani, akkor még nem voltam igazán szerelmes.

Nem hiszem el, ha azt mondod, nem vetted észre. Ahogy néztem rád, a hangomból, vagy abból, hogy hozzád értem? Soha nem jutott még eszedbe, hogy azért tudsz megvigasztalni, hogy azért tudsz megvigasztalni, mert az amit tavaly mondtam, igaz volt?

Szeretlek, Szabi. Tudom, hogy te nem érzel így, nem is vádollak ezért. Csak azért mondtam el, mert tudnod kell, és hogy tudd, én melletted állok, és ha egyszer bele fogsz szeretni valakibe, nem azt fogom remélni, hogy inkább belém szeretsz, hanem azt, hogy boldog leszel vele. Én támogatni foglak.

Laura

Nagyon nyálas? Ez az amit érzek, de gyáva vagyok elmondani...