Mi lesz így velem? Hallgassak a többiekre?

Novemberben megismertem egy brazil lányt aki itt tanul, jól kijöttünk már a kezdetektől fogva, egyszer elhívtam hozzánk is szívesen elfogadta, volt hogy elment az idő és nem akartam hogy egyedül menjen haza, így mondtam neki maradjon éjszakára, mivel helyén van az eszem ezért jelét sem adtam annak hogy a megfelelő alkalomra várnék. Pusztán szívélyességből ajánlottam fel, Ő aludt az ágyamban, én pedig pót ágyon.

Azonban úgy érzem, ez a barátság kezdi vonzalommá formálni magát, és ezt biztos észrevette már Ő is

Volt egy másik lány előtte akivel 2 évig jártam, de a vége felé már nem foglalkoztunk egymással, igaz nem is értem hogy tudtunk összejönni mert semmi közös nem volt bennünk.

Most viszont attól tartok hogy közel engedem magamhoz és a végén koppanni fogok, egy beszélgetés alkalmával mondta hogy nem tervezi a visszaköltözést Paranába de mégis tartok tőle, Szüleim főleg anya ezért ordibál velem amiért nem tudok dönteni, szerinte a bánni fogom a napot ha hagyom kicsúszni a kezem közül, mert csoda szép lány. Nővérem és anya is azt mondják ne a negatív dolgokon gondolkodjak hanem kezdeményezzek és úgy is elválik mit hoz a sors, tegnap este már sírtam is mert gyáva vagyok belekezdeni az egész kapcsolat építéssel járó mizériába

21F