Ilyenkor mi a teendő? Várjak még a vallomással, vagy próbáljam meg kiverni a fejemből?

A történet ott kezdődik, hogy voltam egy buliban. Ahol megismertem, egy fiút, közös ismerősök révén. Én rá az első pillanattól fogva úgy tekintettem, mint egy pasira aki bejön nekem, de ezt valami oknál fogva nem adtam a tudtára. Egyre többet kezdtünk el beszélgetni. Naponta 3,4 vagy akár 5 órát is beszélünk telefonon. Mondjuk úgy hogy összehaverkodtunk. Egyre többet megtudtam róla, azt is, hogy egy hónappal ezelőtt szakított a barátnőjével(2 éves kapcsolat volt). És hirtelen a jó barát szerepében találtam magam aki vigaszt nyújt az ő összetört szívére. Ő szakított, de ugyebár normális dolog,hogy az ember 2 éves kapcsolatot nem tud egyik napról a másikra elfelejteni. A probléma viszont ott kezdődik, hogy bennem megmozdult valami. Többet szeretnék tőle mint barátság. De nem tudom hogy mi tévő legyek, hogy hogyan álljak elé ezzel, vagy egyáltalán mondjam e el neki. Egyre nehezebb részemről ezt titkolni,de a barátságról sem szeretnék lemondani, ha netalán elutasítana. Sajnos a viselkedéséből nem tudtam túl sokat leszűrni... Néha így bókol, célozgat, viccel, mintha valami benne is megmozdult volna. Néha viszont olyan velem, mintha a legjobb FIÚ barátjával lenne épp. Teljesen tanácstalan vagyok. 19/L