Miért van az, hogy a valóság nem olyan, mint a szerelmes zenékben, romantikus filmekben?

Annyira megható sok zene, film, de mégis a valóság valahogy nem ilyen. Én még sosem találtam olyan lányt, akivel ennyire igazán szerettük volna egymást. Pedig mindig is erre vágytam, már kis taknyos korom óta. Más fiú voltam mindig is, érzékenyebb, érzelmesebb típus, de ez nem jött be a lányoknak, csak későn jöttem rá, ekkor váltottam érzéketlen, önző, csak szexre hajtó módba. Így összejöttek alkalmi kavarások, de a boldog párkapcsolat továbbra is elmaradt. Valamiért, ha rendes vagyok egy lányhoz és szeretem őszintén mindig megszívom, elhagy másért túl unalmas, jó fiúnak talál és inkább össze sem jön velem, míg ha önző, szexéhes vagyok, akkor meg összejön a csóktól kezdve mindenféle testi dolog szinte, csak rajtam múlik az egész. Olyankor én irányítok. Ha viszont megtudja a lány rólam, hogy érző szívű, kedves gyerek vagyok, akkor ő irányít és általában nem is kérnek belőlem, max barátságot, de sokan még annyit sem.