Egyedül fogok meghalni!?

15 éves vagyok.. 2014-es divat ellenére még szűz, sőt még nem is csókolóztam soha.. Általában azt hiszik, hogy a beképzelt, fa*imádó tömegrib*c vagyok.... igazából nem értem miért.. nem pakolom ki azt amim van, nem rázom magam és nem viselkedek kihívóan, néhányan mégis egyből az előbb leírtaknak titulálnak, ismeretlenül... 2 évig vártam egy fiúra, aki elvileg szeretett, de nem akart kapcsolatot.. hah.. kár, hogy hittem neki. Azóta még szóba sem álltam úgy fiúval, hogy "ah vele még akár lehetne is valami". Mindenhol csak a nyo*orék, puncimágnes páwák vannak, a normális pasik meg 90%-ban foglaltak. Ha egy fiú közeledni is kezd, megijedek... Félek, hogy szánalmasnak tartanák, hogy még nem nyúltam hozzá úgy fiúhoz... és a csalódástól is rettegek... nem érzem magamat elég szépnek, elég jónak.. Ha belenézek a tükörben van, hogy sírvafakadok.. gyűlölöm magamat, úgy ahogy vagyok.. Álalában hajnali 3-4-ig tumblizok, aztán dél körül felkelek és valahogy lefoglalom magam, hogy minél előbb vége legyen a napnak.. Ritkán járok el otthonról, vannak "barátaim" de egyik sem valami álombarát... mindenkit kibeszélnek, elárulnak... Bulizni 1x-2x megyek csak, azt sem élvezem valami túlzottan, mivel a többiekkel ellentétben, nem iszom magam le a földig, nem cigizek és nem drogozok.... ahogy a 70%-uk. Szinte mindig csak egyedül ücsörgök a szobámban az imádott macskámmal, nutellával és a laptopommal..... Ez valószínűleg az én hibám, de 40 évesen is ugyan ez lesz a napirendem és én leszek a város macskás nénije, aki nem talált magának férjet...... Egy roncs vagyok.. Szerintem nincs még egy ilyen szerencsétlenség mint én.. Hogy tudnék magamnak egy picurka önbizalmat is varázsolni?.. Vagy reménytelen és tényleg egyedül fogok meghalni? jézusom. a végén még filmet is készítenek majd rólam.. forever alone.