Túlreagálom, vagy tényleg elárulnak a szeretteim?

Van egy kissé hosszú történetem, amit nem tudok rövidebben megfogalmazni, de ha valakit érdekel, és szívesen segítene, elküldöm priviben. Azért itt is Megpróbálom ismertetni a történetet.

Első kapcsolatom három évig tartott, melyből egy távkapcsolatban zajlott, havi 3 napos találkozóval. Januárban a párom bekattant, hirtelen törölte a kapcsolati státuszt fb-on, ez nagyon rosszul esett, mert azért Ennyi idő után, meg amúgy is ezt személyesen illene megbeszélni. Másnap visszajelölt volna, de mondtam, hogy ez nem így működik, majd ha legközelebb jön, Megbeszéljük. Találkoztunk, és abban maradtunk, hogy mivel elég sokat veszekszünk, Tartsunk szünetet amíg befejezem a sulit (3 hónap volt hátra...), és akkor Megbeszéljük a folytatást. Addig megígértük, hogy nem ismerkedünk másokkal. Hát, ő ezt nem bírta ki. Láttam a levelezését egy lánnyal, akivel találkozott is, csak le lett koptatva azzal, hogy a csaj foglalt. Úgy voltam vele, hogy ez még megbocsátható lenne, ha bevallaná, így kérdőre vontam, de a szemembe hazudott. Soha többet nem tudnék megbízni benne, így a barátomnak sem tudnám nevezni. Azóta egyszer meglátogatott, sikerült nem elgyengülnöm és lepleznem fájdalmamat. Láttam rajta, hogy újrakezdené, de már úgysem lenne a régi, meg még mindig nem tervezek kimenni. Egyik nap minden ok nélkül törölt is az ismerősei közül. Ezzel mégjobban megbántott, de legalább tudom, hogy nem az én emberem. A húgomon keresztül informálódott rólam, mivel nem tudta, vagy nem akarta kezelni a konfliktusokat. Amióta letörölt, megkértem a húgomat, hogy ne beszéljen vele, mert semmi értelme már, de csak csinálja. Annyira fáj, hogy így hátbatámad. Nem tudom, mi tévő legyek.

Az értelmes válaszokat előre is köszönöm.