Miért zárkózik el a férfiak többsége a házasságtól és a családalapítástól?

*más a fajfenntartási ösztön működése, egy nő arra van beprogramozva, hogy az elérhető legjobb adottságú hímnek szüljön gyereket, míg a férfi arra, hogy szinte mindenkit megdugjon. ez utóbbi teszi egyébként lehetővé a nőknek azt, hogy választási lehetőségük legyen, egy férfinak sok nőnél kell próbálkoznia, míg egy nő emiatt sok jelentkezőt kaphat. Ez a program, ösztön legyőzhető, ha van valami a mérleg másik serpenyőjében, de ez változó, mert vagy van, vagy nincs. Ebben a serpenyőben pedig ez a késztetés mindig megvan és meg is lesz.

*Minden és mindenki változik, egyszerűen nem lehet élethossziglan tervezni se egzisztenciálisan se érzelmileg. Mindenki azt látja, hogy a barátságok felbomlanak, szakmák kihalnak, végek emberek csődbe mennek, házaspárok elválnak. Sok ember azért jár szerencsétlenül, mert nem tud rugalmasan alkalmazkodni, és szakmát váltani, más országba költözni, stb. Ez óvatossá tesz mindenkit az elköteleződésben. Én személy szerint nem tudom, 3 év múlva hol és mit fogok csinálni. Pedig nem vagyok egy szerencsétlen. De ha lennének gyerekeim, tudnám -> húzom az igát valahol, hogy megéljünk. Akkor szerencsétlen lennék.

* A szabadság lett az elsődleges érték, nem a család.

*Általába véve alacsony a bizalom. Hihetetlen dolgok derülnek ki az emberekről. Megismersz valakit, és évek múlva derül ki, hogy mennyire gáz dolgokat csinál titokban. Ez is aláássa a bizalmat.

1. mert fél az elköteleződéstől. 2. Fél a felelősségtől 3. Akár csak picit is bizonytalan a kapcsolatban olyan értelemben, hogy nem biztos benne, hogy az idővel változó párral is el tudja képzelni a jövőt és fél tőle.

4. tényleg drága 5. Semmi jogi, vagy anyagi olyan pluszt nem ad ami kiugróan megérné házasodni.

És az a helyzet, hogy társadalmi gondolkodás is kezd átalakulni, az egyén a szabadságvágyát kifejezheti, gazdasági jogi értelemben élhet úgy ahogy ő akarja. Az emberek megtanulták, hogy mindent az ördögtől valónak tart, ami egy kicsit is korlátozza őt.

Én a "férfiak lázadásának" hívom ezt amúgy. Mert már egyre inkább azt sem tűrik el, hogy egy feleség megmondja mikor menjen bulizni és kivel feküdjön ágyba. és az a nagy helyzet, hogy így szemlélve a dolgot bölcsebbek mint apáik voltak már most!

Ahelyett, hogy 40-50 évesen jönne rá, hogy élete nagy hibája volt elvennie XY hárpiát és ezért kihagyott 10-20-30-....100 csajt, helyette azt mondja: hogy megyünk együtt amíg tudunk, és senkitől nem kérek bocsánatot ha élni merek!

Szóval érthető, hogy így zuhan a házasságok száma

Másik fontos dolog szerintem: amikor kitalálták a házasságosdit akkor még jó ha a 40-et megérte az átlag ember. 10-20 év volt a max amit együtt éltek, és ez a legjobb eset volt. Meghalt szülés közben, betegségben, csatában egyik másik vagy mindkettő.

Most ha 20 évesen elveszel valakit azzal alsó hangon simán együtt élhetsz 30-60 évig is, a várható élettartam 70 körül alakul.

Most őszintén: Mégis milyen alapon várjuk el, hogy egy poligám beállítottságú faj egyede egy komplett életet éljen le 50 éven át???????

Eleve baromság az egész, és borítékolhatóan életképtelen. (1. nem, az ember nem monogám, különben monogám fajra jellemzően: képtelen lenne egynél több partnerrel szerelemi kapcsolatra, értsd: akinek már két barátja/barátnője volt az biztosan poligám fajba tartozik 2. nem, régen sem így működött, lsd: ágyasok,szerető fogalma, a prostitúció ősi létezése!)

Szóval egyszerűen a világ megváltozott. A társadalom meg követi.

Szerintem egyik sem kötelező , sőt egyre gyakoribb, hogy nem is akarnak soha sem. Házasság meg ahhoz nem kell, hogy boldogan élhessenek egymással.

Amúgy meg értelem szerűen egy házasság még nem de egy gyerek már kötöttségekkel jár, nincs akkora szabadság.

köszönd a feminizmusnak, és a sok csalódásnak amit a nők okoznak.

ki szeretné magát elkötelezni egy házsaságban?!

hogy pár év múlva meg a bíróságra kelljen járkálni?!

én 28 éves férfi vagyok, volt már egy 5 éves kapcsolatom, ami egyik napról a másikra véget ért mert a csaj kapott egy jobb "ajánlatot".

előtte meg "így szeretlek-úgy szeretlek" azt pofázta.

másik nap meg 5 év után benyögte hogy kevés vagyok már neki :)

ezek után ki venné komolyan a nőket?

nincs az a pénz, amiért én elkötelezném magam.

és hidd el, ez nem általánosítás, hanem ez a tapasztalat, mert nagyon sok ismerősöm így járt.

legtöbb helyen a nő volt a hűtlen, pedig harmonikus volt a kapcsolat...