Hogy/hol jötettek össze a párotokkal?

Bocsi véletlen elnyomtam :D

Szoval a lényeg hogy randizni kezdtunk es most varom a babankat :)

21/l

Hat akkor olvashatsz :))

Mindketten egy helyre jartunk bulizni. Sosem vettem eszre. Epp akkori pasimmal voltam mikor a pultos srac(jo barat) mondta, hogy van ez a haverja es tokre bejovok neki. Nem foglalkoztam vele nem vagyok az a tipikus megcsalos ember. Kovetkezo heten szakitottunk az epp aktualis baratommal, 20 evesen o volt a 3.pasim. Nem a masik miatt csak mert ot jobban erdekelte egy rockkoncert, mint en.

Aztan a pultos sractol kaptam egy telefonszamot. Gondoltam jo es mit kezdjek vele. Nem fogom felhivni. Uzentem, hogy en itt leszek jovo heten is, ha megakar ismerni keressen meg.

Eljott a hetvege. Hugommal elmentunk a szokott helyre. Mar ejjfel volt a srac sehol. Igaz azt sem tudtam hogy nez ki. Hugom maganakcioba kezdett es irt neki egy sms-t, hogy nincs itt? Rogton visszairt, hogy egy perc es itt van. A pultos gyerek szolt, hogy o az. Gondoltam na szep. Hat nem az esetem egyaltalan. Mindig a sotet haju mackos tipus jott be, mert en is eleg husi vagyok. Nos o szoke es, mint egy csontkollekcio:))

Megkerdezte elmegyek e vele a szomszed faluba egy helyre (kocsma) ahhol nyugodtan tudunk beszelni. Na jo mit veszithetek.

Elmondta, hogy regota tetszem neki csak az egyik haverjaval jartam( az elozo) es igy nem akart bekavarni. Nagyon figyelmes es kedves volt. Nem sort hanem kolat ivott ami elegge meglepett. Hazavitt es megbeszeltuk, hogy megprobaljuk. A volt pasim folyamatosan bekavart, mert mindig mondta neki, hogy csak egy szavaba kerul es en visszamegyek hozza. Nem igy lett. Ma mar 13 eve vagyunk egyutt es nem bantam meg. A mai napig szertjuk egymast.

Ja es azt meg el kell mondanom, hogy kb.15 evesen megalmondtam ot. Akkor nem is tulajdonitottam neki jelentoseget pont azert, mert nem az esetem. Jott ertem almomban es mntunk az eskuvonkre. Ugyan ugy nezett ki, mint mikor eloszor meglattam. Ja es a vezeteknevet is megalmodtam.

Megismerkedesunk utan kb.egy honap mulva jottem ra, hogy o volt az almomban.

Szoval az embernek nem szabad elhamarkodottan donteni. Hagyni kell kiforrni a dolgokat.

Munka kapcsán ismertük meg egymást. Engem nem nagyon érdekelt, mert idősebb volt nálam, nem volt szimpatikus elsőre.

De állandóan keresett, nem hagyott békén. Annyira kitartó volt, hogy hónapokig minden egyes nap felhívott. Végül elmentem vele egy randira. Azóta együtt vagyunk. Immár 15 éve!

Egy számítógépes (demoscene, ha mond valamit) partyn találkoztunk (mindketten coderek voltunk, ah régi szép idők). Ő harmatos húszéves, én 23, ő ki volt sminkelve meg minden, én nem, ki-ki magára s pont nem a saját biológiai nemére jellemzően.

A fene tudja, hogyan keveredtem oda, partyn néha jönnek a dolgok, mindenesetre ott ültem az asztaluknál, később pedig elmentünk gyümölcsös vodkáért (hogy miket meg nem ittam akkoriban partyn... igaz, rém csórók voltunk. a gyümölcsös vodka borzalmas, de bizonyos körülmények azért változtatnak az ember ízlésén)... Szombat volt, talán délután is, terepismeretünk nulla, szóval elég nagyot sétáltunk, beszélgettünk... De nem mondok el mindent, pedig voltak érdekes megmozdulásai. Najó, a vallomását még leírom, úgysem ez az első eset... Egy ponton a szemembe nézett és közölte, már nem lőne le. Ezt ugyan nem teljesen értettem, mert nem ismertem a hátterét, ilyen buta poéndolog volt, mindenesetre az lejött, hogy ez elég komoly szimpátia :)

A következő cirka egy évben egyszer találkoztunk (2 csóró ember egymástól 350-400 km-re), de bőszen emaileztünk. Azt hiszem, akkor állítottam be a valamivel 100 kB fölötti rekordomat, ami sima szövegfile esetében egész jó. 7 órán át írtam.

Elég mély érzésű levelek voltak néhol, nem is értettem, miért lepődött meg, hogy a személyes találkozáskor a nyakába ugrottam... Nem volt az a csajozós fajta, enyhén fogalmazva (én vagyok az első barátnője s nem úgy néz ki, hogy valaha még lesz neki), de azért csak haladtak a dolgok :)

Ezeknek már 15 éve. Most a közös házunkban lakunk s próbáljuk befejezni, nem egyszerű, főleg pénz nélkül, s az erős idegeimet is megtépázta az átépítés (miközben benne laktunk, úgy 90%-ban szétvertük, ha nem is sk), de majd kialakul.

Első benyomás? Semmi különös, de inkább tetszett, mint nem. Jól állt neki a hidrogénszőke haj és a fekete smink. De nem a szépségéért szeretem :) Dumálni tudtunk s az évek alatt kiderült, hogy ha mások is vagyunk (az jó, belőlem kettő az pankráció lenne :D), rengeteg minden közös bennünk, hasonlóan állunk az élethez. Ami fontos, közös dolog, abban többnyire nagyon könnyen megegyezünk, a személyes dolgok pedig személyesek, miért fájna nekünk, ha a másik máshogyan csinálja?

Hosszút akartál, én pedig úgyis csak hosszan tudok írni :)