Ti hisztek abban, hogy akiket egymásnak szánt a sors, előbb-utóbb találkozni fognak?

Egyáltalán van-e sors? Nos, nem hiszek ebben, hogy miért? Egy egyszerű példa: tegyük fel, hogy ha van sors, akkor az is megtörténhetne, hogy ezen oldalon egymásra találna két ember, akik mondjuk ugyanott élnek, pl. egy kis faluban, kisvárosban mondjuk Timbuktuban. Tegyük fel teljesen hasonló értékrendű a két ember, hasonló vágyakkal, jellemet, kullemet képzelnek el maguknak, tehát totál egymásra pörögnének, ha személyesen találkoznának az életben, de nagyon sokszor nem, hogy ez sem történik meg, még csak az sem, hogy itt egymásra leljenek, mikozben lehet, hogy csak 1 km-re laknak egymástól. És ez nem csak falura, kisvárosra értendő, legyen Budapest, akármi. Tehát, van-e sors ilyen értelemben?

Pedig találtak már innen egymásra párok, legalábbis láttam már itt olyan felhasználókat, akik itt jöttek össze. :-) De nem mindenkinek életfeladata, hogy mondjuk itt találjon rá élete párjára, ha így lenne, minden pár a GYK-n jönne össze... hm... :-)

Nem, ez nagyon bu­zis önvédelmi duma. Sajnos nincs semmi garancia arra, hogy megtalálod a hozzád illő embert. Aktívan tenni kell érte.

Hiszek a sorsban, de azt is vallom hogy a sors lehetőségeket kínál amikből mi válogatunk merre indulunk. Sokszor hoztam rossz döntést. Olyankor szoktam azzal nyugtatni magam, hogy a sors biztos így akarta. Aztán fene tudja... De szerintem én voltam a sügér akkor sajnos. :/ Szerelemben meg az olyan zsákbamacska. Ha tetszik nekem valaki, 50% hogy én is neki e vagy sem. Lehet a sors keze is benne van a dolgokban, de végülis szabadakarat, jó időzítés, ízlés kérdés, szerencse is kell ehhez is.

Szerintem igen, velem is megtörtént. De ha barátja van hagyd....nem ő az igazi.

A sors, vagy isten a kényelmes emberek mentsvára. Ha valami nem sikerül, sokkal könnyebb istenre, vagy a sorsra fogni, mint belátni saját balfszságunkat. Insa Allah, és el van kapálva.

Nem. Nem hiszek a sorsban, nem hiszek semmi fensőbb irányító hatalomban. Minden az egyénen múlik, az embernek saját magának kell felelősséggel tartozni a döntéseiért, és előrébb jutni az életben.

Nem tudom, hogy higgyek-e... Attól tartok, hogy én már csak valóban akkor hinnék, hogy ő az én egyetlenem, ha Isten saját maga mondaná nekem azt. Enélkül mindig bennem motiszkálna a kétség...