Elfog múlni valaha ez bizonytalanság érzés, hogy elveszítem a barátomat? Annyira rossz.

Még csak egy hónapja vagyunk együtt a barátommal, de teljesen belé szerettem. Korábban soha nem éreztem ilyet, nem is értettem hogy tudnak egyes emberek ennyire szerelmesek lenni. Hát most megértettem. Egész nap ő jár a fejemben, mindig vele lennék, ami előtte a szórakozást jelentette, bulik, kocsmázások, már nem érdekesek, ha nem vele vagyok. Szinte minden időnket együtt töltjük, és tudom, hogy nagyon-nagyon előre szaladtam, de vele egy életen át el tudnám képzelni magamat. Szerencse, hogy ezzel ő is így van. Alig merem elhinni, de igaz. Mindenhová vinne magával engem, néha már úgy kell rászólnom, hogy menjen el valahova a haverjaival nélkülem is, ne hanyagolja el őket. De ha velük van, akkor is sokszor keres, felhív, vagy ír. Ő is azt mondja, hogy mindennél jobban szeret engem, és nem is hitte volna, hogy van ilyen. Tudom, hogy ez igaz is, és komolyan gondolja. De mégsem tudom elengedni magam, és 100%-osan boldog lenni. Mindig az jár a fejemben, hogy mi van, ha egyszer csak meggondolja magát, beleszeret másba, megun engem, és kidob. Pedig nem vagyok önbizalomhiányos, tudom, hogy ő is elég jól járt velem. Mégsem múlik el ez a bizonytalanság. Elfog múlni valaha?