Nektek mikor múlt el az ilyen plátói "szerelem"?

Nekem három volt egész életemben hasonlók mint amiket leírsz. Egyszerűen megmagyarázhatatlan vonzalmat éreztem irántuk, anélkül, hogy ismertem volna őket.

Az első általánosban, a második középben és végül egy az egyetemen. Mindegyik akkor felejtődött el amikor az új belépett az életembe. Erősen plátói szerelemről beszélünk mindhárom esetben mert sajnos az én adottságaimmal lehetetlen megszerezni egy barátnőt. Aki ilyen mértékig ösztövér és alacsony, turcsi orrú mint én, azt a lányok messzire elkerülik. Mondhatjuk, hogy röhögőtávban maradnak, de semmiképpen sem közelebb.

Szóval a harmadik szerelem akkor ért véget amikor a lány több hónapnyi kihasználás után vadul csőrözött az ügyeletes izmos pávakannal. Előtte elmagyarázta, hogy neki nem számít egy férfi külseje. El hittem neki, mivel velem is szóval állt, ő volt az első és utolsó ilyen nő, azóta is. De sajnos rá kellett jöjjek, hogy igazi érdekember volt, én a hasznára voltam, ezért kihasznált aztán ejtve lettem. Ennek már több éve, azóta nem voltam szerelmes szerencsére. A munkám során ritkán látok embereket, ott nincs kivel ugyebár. Az utcán meg nem gerjedek rá mindenféle jöttmentre mivel az olyan gyerekes.

30 csődtömeg F

Nekem lassan 1,5 éve tart, de hogy őszinte legyek, én nem szeretném, hogy vége legyen.

Ha rá gondolok, boldogság fog el, néha úgy érzem, hogy csak ő éltet..

Tudom azt, hogy kb 1% esélyem van nála, de nem fogom feladni.