Nem akarok a párom barátaival lenni ez nagy baj?

Így viszont kisajátítod! Ez pedig egy idő után elviselhetetlen lesz a párodnak! Egyrészt a barátai meg fognak téged utálni, ha megtudják, hogy miattad hanyagolja állandóan őket, másrészt befog feszülni a párod azon is, hogy mindig közted és a barátai között KELL választani!

Mivel ő dolgozik, csak a szabadidejében tud programokat csinálni, és az ideje nagy részét szerintem veled tölti, így nem hiszem, hogy okod lenne panaszkodni. Gondolkodj már egy kicsit az ő fejével...melózik, ott is helyt kell állni, aztán jössz te, próbál a te igényeidnek is megfelelni, plusz ott vannak a barátok, akik biztosan cseszegetik, hogy "mikor talizunk? miért nem jössz?" stb.

Te mindeközben mit csinálsz? Csak kijelented, hogy te nem szereted a barátait, és punktum. Hát azt javaslom, hogy próbálkozz meg azzal, hogy esélyt adsz a dolognak, erőt veszel magadon, és mosolyt varázsolva a kis fejedre könnyítesz egy kicsit a párod helyzetén.

Gondolom neked sem tetszene, ha sosem tudnál a barátnőiddel csacsogni, mert mondjuk a pasid állandóan megsértődne, ha megtudná, hogy xy-nal szeretnél eltölteni egy kis időt mondjuk péntek délután, munka után...(mert mondjuk máskor egyikőtök sem ér rá).

Vagy éretlen vagy még ehhez a kapcsolathoz, vagy csak szimplán el vagy kényeztetve.

Úgy látom, hogy én másképp értelmezem a kérdezőt, mint a többiek, de ez nem biztos, hogy baj. Szóval én úgy értelmezem, hogy nincs bajod a barátaival, csak kissé antiszociális vagy.

Az én párommal is ez a helyzet, bár engem nem zavar, ha nem jön, én amikor a barátaimmal vagyok, akkor úgyis inkább velük szeretek foglalkozni (tiszta hülyeségnek tartom, hogy egy pár eljön egy baráti összejövetelre hogy aztán csak egymással foglalkozzanak - ilyenkor mi is zavarjuk őket, meg ők is minket). A barátaim is megértőek, ilyen belsős poénnak számít ez a kis misztikum, hogy mindenki tudja hogy létezik, de kevesen látták. :) Nálunk sok a családi összeröffenés is, kb háromhetente van egy, a párom három-négyhavonta tiszteletét teszi egy rövid időre (mondjuk másfél óra), annyit őt is kibír, és a szüleim is boldogok.