Miért tartja so férfi a mai napig természetesnek hogy csak a nő feladata főzni?

# 21 Időpont ma 18:19 - Csak mert szembe mész a forgalommal, még nem biztos, hogy a többiek a hülyék. :-)

Az, hogy a családodban ez rendben volt, ritka szerencsés kivétel, de nem ez a jellemző. Apai nagymamám a háború miatt háztartásbeli lett, nem volt más választásuk, nagy volt a szegénység, valahogy megéltek azért, megoldották, de aztán később nem kapott nyugdíjat. Sajnos nem ismertem, mert a születésem előtt pár évvel halt meg.

22: De miért baj az, hogyha

A, lesz rá pénzem

B, így élvezem majd a dolgokat és így leszek boldog

C, találok hozzá nőt, aki szintén így akarja

?

Mintha mások akarnák megmondani hogyan éljem az életem. Én csak elmondtam, hogy ez a fajta életmód is lehetséges, még manapság is. Szerintem nem írtam semmi csúnyát, semmi rosszat. Nem akarom hogy a nők a konyhába legyenek zárva, rabláncra kötve.

Anyukámnak is van főiskolai diplomája és ahogy írtam részmunkaidőben dolgozott az élete nagy részében. Nem egy "tanulatlan hülye senki, aki csak a férfi pénzétől függ".

Most te mondtál egy rossz példát, én meg mondtam egy jót. Ami csak annyit bizonyít, hogy néha lehetséges ez, néha meg nem. Ha ez mindenkinek oké aki részt vesz benne, akkor miért kell lepontozni? Hol az elfogadás, hol a tolerancia?

Ennyi erővel a fordítottjára is rá lehet mondani hasonlókat annak, amit te mondasz.

1. Anyukám nem képzetlen csöves, aki soha életében semennyit nem dolgozott. Főiskolai diplomája van és az élete nagy részében 20 éves kora óta (kb öt évet leszámítva) mindig volt részmunkaidős munkája.

2. Apukámnak komoly életbiztosítása van. Azt mondta, ha meghalna, akkor anyukám több mint 8 millió forintot kapna, amiből talán sem neki sem nekünk gyerekeknek nem kellett volna a híd alá mennünk fiatalabb korunkban sem.

3. A szüleim nem egyik hónapról a másikra élnek, hanem komoly pénzeket tesznek félre és tettek mindig is. Állítólag havi 100 ezernél többet, ami azért pár évtized alatt kamatokkal nem kis pénzt ad ki, bár nem tudom mekkora a vagyon pontosan.

4. Tudtommal van ilyen, hogy özvegyi nyugdíj, ami azt jelenti hogyha meghal valaki, akkor a házastárs megkapja a párja nyugdíjának 40 (vagy 60?) százalékát a saját élete végéig. Pl ha neked van egy férjed és neki van 200 ezer forint nyugdíja, de meghal, akkor te megkapsz a saját nyugdíjad MELLETT az övéből is utána 80/120 ezer forintot a saját halálodig. Nagymamámnak is ilyenje van jelenleg, a halott papám után. Asszem 80 ezret kap saját nyugdíjként és másik 70 ezret özvegyi nyugdíjként, így van össz annyi nettója, ami a kettő összeadásából jön ki.

5. Család, barátok. Értem hogy szerinted sokaknál mindenki csak magára számíthat. Ez sok helyen biztos tényleg így van. De léteznek még családok és olyan közösségek, ahol az emberek egymásra is számíthatnak. Én most úgy hirtelen ha hajléktalan lennék, akkor kb annyi családtagom fogadna be, ahányat két kézen meg sem tudok számolni. De még nem vérrokon barátaimból is van olyan, akikkel már évtizedes szintű jó barátságban és ismeretségben vagyok, hogyha beállítanék hozzájuk ma este hogy nincs hol laknom, akkor lenne egy kanapéjuk számomra hónapokig is. Ugyanúgy, ahogy erre fordítva is számíthatnának tőlem.

6. "Kis vagy nagy nyugdíj". Kinek mi számít annak. Nem egyszer olvastam már arról pénzügyi oldalakon, hogy sok ember csak azért fájlalja a "kevés" nyugdíját, mert előtte nagy fizetése volt. De sok ember 80-100-120 ezer forintos nyugdíjra mondja azt, hogy az neki "kevés", amit nem bírok megérteni. Főleg úgy, hogy én diákként havi 60-70 ezer forintból éltem nem is olyan régen még.

Hány ilyen vagy ehhez hasonló kérdés lesz még? Nem uncsi már a téma?

Amúgy a mi családunkban is felesben megy a házimunka, hozzáteszem, szóval nagy sok férfi nem várja el. Sőt, képzeld, van amikor még a nővéreméknél is én takarítok vagy végzek más egyéb házimunkát, ha ők nem érnek rá, mert valamikor még hétvégén is dolgoznak. Na erre varrjál gombot! 36/F