Lányok, nők! Megmagyaráznátok kérlek nekem ezt a fura viselkedést? Ti hátha megértitek egymást. Nekem kissé nehéz s tanácstalan vagyok e miatt

20 éves fiú vagyok.

Adott egy nagyon komoly és ügyes lány, akinek eddig 1 kapcsolata volt, mint nekem. Nekem nagyon tetszik, és hihetetlenül jól egyezünk. Március eleje óta beszélgetünk, néha személyesen, de sokkal többet neten (órákon keresztül, 2-3 naponta). Viszont a lány 23 éves, vagyis idősebb. És vagy 1 hónapja elmondta nekem, hogy ne haragudjak meg de egyszerű barátságnál több nem lehet közöttünk, mert 1) ő idősebb, 2) Nem jövök be neki, nagyon válogatós a fiúkban. Viszont szivesen beszélget velem, mert nagyon megértő, barátságos, vicces vagyok, aki nagyon jó hatással van rá és a pozitív irányba befolyásolom (vagyis: friendzone).

Ugyanakkor, a múlt héten rámírt hogy valamikor szánok rá egy kicsi időt mert tudja hogy jóbarát és megértő vagyok... szüksége van valakire, aki meghallgassa és tanácsolja s bennem megbízik teljesen (érdekes, mivel közös ismerősünk elmondása alapján ilyen fiúhaverja sosem volt). S én meg olyan vagyok, hogy rögtön ugrottam s 3 óra múlva nála is voltam, lássam mi bántja.

A beszélgetésből az lett, hogy sétáltunk, aztán elkapott a vihar s beültünk az autómba. Utána hazavittem, otthon behívott vacsorázni (a szüleit is ismerem 1 hónapja, s jó véleménnyel vannak rólam, szóval az anyukájával is beszélgettem kicsit s mosolygott ránk).

Aztán beültünk kettesben a nappaliban a kanapéra, néztünk vicces videókat (Fábry, Hofi stb)... szórakoztunk. Utána zenét hallgattunk, s beszélgettünk egy csomó mindenről, komoly dolgokról meg vicces történetekről is. S habár kissé nehezen, de megnyílt. S a durva, hogy addigis tetszett.... de nekem úgy borzosan, ahogy elfeküdte a haját, tetszett a legjobban. Mikor haza akartam menni, mert már későre járt, még marasztalt s hozott teát, hogy ne menjek.

Természetesen, mivel tolakodni nem akartam és nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni tudván hogy nemigen szereti eleinte a fizikai érintkezést, nem fogtam meg a kezét, nem "tapiztam", csak néztük egymást s mosolyogtunk.

Azóta bennem ott van a kérdőjel, hogy most akkor mivan? Vajon megváltozott a véleménye s szeretne adni egy esélyt? Vagy ő sem tudja? Vagy ez tényleg csak barátság?

Mivel határozatlan és csendes személyiség, azt mondtam nem siettetem, hanem hagyok neki még 1-2 hetet s meglátjuk hogy beszélgetünk. Ti mit szóltok hozzá? Mit tanácsoltok?

Nekem álmaim nője lenne... aranyos, egyszerű és természetes, szorgalmas, ügyes, okos.