Zavar, hogy a barátom szegény, és ez rossz érzés?

A meghívás oda-vissza rendszer, ez ok. De nem kell görcsösen ragaszkodni ahhoz, hogy egyszer te, akkor a következő kötelezően az övé. A meghívással nem neki, hanem magadnak teszel szívességet, elvégre elmehetsz arra a programra, amire szeretnél, és azzal, akivel szeretnél. Ilyen elven működnie kéne annak, hogy te fizetsz, mert most épp te állsz jobban. Lesz majd másképp.

Persze ha párod olyan makacs, hogy nem fogadja el, akkor az más tészta, de akkor le kell ülni és beszélni vele, egyszerűen azért, hogy értse, ez mindkettőtöknek jó.

Az anyuka/nagymama ne tegyen csípős megjegyzéseket, ez őket minősíti.

És rondítanak bele a kapcsolatotokba, nekem is volt pár kapcsolatom, és nagyon tudott zavarni a párom rokonsága.

Még egyetemre jártok, előttetek az élet, nem kell nagy lábon élni, és hogy a környezetetek mivel vág fel, mert ők megtehetik, ne törődj vele. Ezeket kell kiiktatni.

Később jobb lesz, csak tartsatok ki egymás mellett, hiszen egymáshoz valók vagytok.

:(

Ez így elég gáz lesz később is, azt ugye tudod?

Először azt akartam írni, hogy ha tanulmányait befejezte, és lesz egy jó állása, akkor minden megváltozik.

Régészként erre sok esélye nincs, az is csoda, ha minimálbérért el tud helyezkedni, de nem éppen keresett szakma, azt ismerjük el.

Sok javulásra ne számíts...

Az is gáz, hogy a családja ellened van, pedig egyáltalán nincs közük, te mire költöd a te pénzedet. Most az anyja amúgy is ki lehet készülve, lehet arra is irigy, hogy ti boldogok vagytok, ő meg egyedül fogja leélni az életét. Most szeded el tőle a fiát is, az utolsót aki még támogathatja anyagilag és érzelmileg...

Ez is ott lehet a szurkálódások mögött, és ne legyen igazam, de lesz még amikor mindenbe belekötnek, a levegőt is úgy fogod venni, hogy hibát találnak benne.

Azért mondom, hogy később se lesz jobb, mert az anyjából igazi pokoli anyós lesz, közben a fiú kénytelen őt támogatni, főleg ha egyedül nem tud megélni, és a saját jövedelme meg ki tudja, mire lesz elég... Szóval elhiszem én, hogy hatalmas a szerelem, és az anyagi helyzete nem állhat közétek.

Majd megteszi az anyja, a nagymama, a barátok (akik unni fogják a bográcsozást, és vinnének bulizni), és az a helyzet, hogy az életben nem jutsz mellette egyről a kettőre, talán összeköltözni se sikerül.

Amúgy meg ne hagyd, hogy az öreglányok kikezdjenek, nyugodtan szólj be te is, hogy egyelőre a te pénzed arra költöd, amire jól esik, nincs beleszólásuk. Ha az egészből lufikat veszel és szélnek ereszted, akkor se.

Te se ugatsz bele, neki mire kéne költenie és mennyit.

Amiket írsz, ellentmondasz magadnak, érdemes végiggondolni, hogy mi is igazán a problémád.

Anyósjelöltet magasról le lehet ...., nem vele vagy párkapcsolatban. Nyilván irigykedik, hogy más dolgokat engedhetsz meg magadnak, mint ő, ezt mosolyogva le kell nyelni. Semmi köze hozzá.

Az alap problémád, ha jól értem, az, hogy te azt várnád el, hogy a közös programokat a párod fizesse, és mivel ezt nem teheti meg, nincs program, ugye? Mert arra senkinek nem reagáltál fentebb, hogy a pénztelenség nem kell a programok útjába álljon...

Még mindig áll a kérdés: miért nem megoldás az, hogy te fizeted azt, amit szeretnél? Nyilván nem a ruháit meg a kondibérletet, hanem a közös programokat, a pizzát, a lángost, meg a sört. Nem hinném, hogy olyan nagyon gondot jelentene ez a párodnak, ha amúgy ő is szociális beállítottságú, amit korábban írtál.

Szerintem ez valamennyire érthető, elvégre egy egészséges kapcsolatban, főleg ha alapvetően nem túl otthonülős az ember, akkor szeret kimozdulni, elmenni ide-oda, és ez pedig pénzbe kerül. Persze, hogy kellemetlen, vagy akár unalmas, ha pénzhiány miatt csökken a közös programok, élmények száma. Ettől függetlenül szerintem sikerült jó kompromisszumokat kitalálni a bográcsolással, otthon filmezéssel, de egy sima séta vagy kirándulás a közelben sem olyan vészes vagy anyagilag megterhelő. Bizonyára kellemetlen eleinte, de szerintem ez nem egy olyan dolog, ami egy jól működő kapcsolatot szét kellene, hogy szedjen, nehézségek jönnek mennek, túl kell rajtuk lépni, együtt átvészelni, támogatni egymást. Ha egy kapcsolat jól működik, stabil akkor nem ennek kellene szétszednie. Gondold el, mi lenne később? Ha majd esetleg együtt éltek, gyereketek van, és számlákat kell fizetni, és arra nincs pénz? Ha ne adj isten kaját,gyógyszert venni alig lesz pénz, nem hogy moziba menni... Az ennél sokkal komolyabb probléma, egy csomó kapcsolat mégis kibírja - nyilván sok pedig nem. De az anyagi problémák miatt nem működő kapcsolat szerintem nem ott kezdődik, ahol ti vagytok. Legalábbis stabil kapcsolat esetében.

Még annyi, hogy ha neked futja, szerintem azzal sincs gond, ha alkalmanként te fizetsz neki egy vacsorát vagy mozit. Komoly kapcsolatban szerintem az ilyesminek nem kellene gondot okozni, ha az ember megteheti.

Régész... Itt a szegények földén? Hát miért nem inkább informatikusnak vagy mérnöknek ment, annyi biztos, hogy sose fog olyan gazdag lenni, mint a szüleid és ez nálad úgy látom frusztrációt okoz.

Egyébként: étterembe járni? Mi a ráknak? Otthon sokkal jobb kaját csinálni 3 annyi pénzből, mint bármelyik puccos étterembe

Cigi? Mi a ráknak? Ez már nem közép suli ahol menő lehetsz tőle, pénzkidobás és káros, bűdös szokás

Mozi? 1 évben 1x bőven elég, Otthon 100x jobb