Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ez így mennyire lehetetleníti el egy rendes kapcsolat esélyét?
Nagyon nehezen, (vagy inkább általában sehogy) nem tudok kimondani olyan dolgokat másoknak, mint (még leírni sm könnyű, úgy gépelem egymás után a btűket és végig kínosan fogom érezni magam) "szeretlek" "hiányzol" stb.
Ha így is gondolnám/érezném akkor se menne túl könnyen, nagyon szépnek érzem ezt, filmekben pl. nagy hatással vannak ezek rám, de élőben, inkább terelek, félek kimutatni az... hát igazából bármit. Érzést, gondolatot, mindegy, nem megy. Az egyik kapcsolatom a 3-ból erre ment rá. Igazából a másik kettő is, csak ott nem hangsúlyosan, volt más amire rá lehetett fogni.
De még haverokkal szemben sem megy az ilyesmi. Ha azt érzem, hogy tök jó veletek lenni, akkor is terelek, nem merem kimondani, másra fogom, mellébeszéleek.
Ha mégis őszinte vagyok, annak vagy érzemi megrázkódtatás az oka vagy félek és hatást váltok ki. De utólag még ha rágondolok is kínosan érzem magam és kínzó pontossággal próbálok kutatni az emlékezetmben, hogy vajon a másik mit szót hozzá? Vajon kínossan értintette amit mondtam? Jó ég, mennyire hülye voltam, hogy ezt meg azt mondtam, teljesen "akward" voltam, mennyire rossz ez így... És sosem tdom, hogy vajon ha utána találkozunk, akkor be-e ugrik a másiknak az és akkor... Ha ellenkező nemű, nem-e gondolt "furákat", utána? Amúgy hihetetlen durva őszintének lenni, olyan mint valami drog, nagyon nagy stressz/feloldás ciklus, de még így se vagyok jó ebben...
Na jó, ez így gagyi lett, lehet rossz ötlet volt fáradtan kiírni ezt most.
válasza:#1
De hogy lehet ezt úgy mondani, hogy teljes jelentéstartalmat kapcsolsz hozzá? Nincs ott az, hogy "mi van ha tévedek?" vagy hogy "jó ég, ez mennyire kínos, hogy ezt hiszem, hogy, de közben nem kellene mondani, mert nem is biztos, hogy ő szeret vagy hogy én úgy szeretem ahogy kellene és/vagy öszehasonlítva egy romantikus regénnyel, teljesen hiteltelennek tűnik egy olyan alaktól mint én
válasza:
válasza:Bennem is van valami ilyesmi, de nem az őszinteség felől közelítve, hanem valahogy mert olyan furán hangzik az adott szó. Meg például a nevekkel vagyok így, újabban (pár éve) senkit sem hívok a nevén, sőt, tulajdonképpen sehogy. Egy barátnőmet sem hívtam sehogy, sem a nevén, sem becézve, nem volt megszólítás :D ez ilyen autistadolog nálam :\ furcsa, de meg lehet szokni.
24/F
válasza:Nos egyrészt: "nem is biztos, hogy ő szeret" - ha ezt érzem a másikon, akkor együtt se vagyok vele.
Másrészt, én most úgy érzem, a kapcsolatom tökéletes, mégis NAGYON messze van a romantikus regényektől/filmektől. Az élet máshogy működik.
Én nem lennék olyannal együtt, aki nem képes kimondani, hogy "szeretlek". Egyrészt én sokszor mondom, és kicsit kínos lenne, ha a máősik olyasmit válaszolna, hogy "aha" vagy "tudom", ami Han Solotól nagyon laza volt, de nem vágyok rá :D Másrészt ha ennyire feszült egy kapcsolatban, hogy kínosnak érzi kimondani azt, amit érez, akkor ez csak a jéghegy csúcsa, és jönnek még sokkal, sokkal nagyobb problémák is.
válasza:ma 00:22
Ez nekem is van! Soha senkit nem nevezek meg, ha nem élet-halál kérdése :D Az olyan fura :D Én megértelek :3
válasza:#5
Hát egyelőre el is vágott ez mindenkitől, nincsenek közeli barátaim sem. Szörnyen magányossá tesz ez az elmebaj.
#4
Ez autista-dolog? Akkor én is az vagyok, mert ez nálam is megvan. Zavaromat enyhítendő szoktam "ripacskodni" ha mégis kell és 1000szer elképzelem előre és utólag is rágóom rajta.
A szeretés dolgot egyszer mondtam, és pont rosszkor...
válasza:ma 00:30
Ez mondjuk fura, én haveroknak/barátoknak sose mondok olyat, hogy szeretlek, bírlak, stb. Max azt, hogy "utállak" :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!