Szerintetek nagyon eltúlzom, vagy még túl kedves is vagyok?

Sziasztok!

Párommal nagyon sokszor azon vitatkozunk, hogy szerintem nem töltünk elég időt együtt. Minden második nap nálam alszik, amikor nem, akkor meg átjön pár órát (1-2) munka után, amikor kajálunk, utána l

megy a szüleihez. Apja beteg, így többre nem futja. Ok, ez világos, de most a szülei egy hónapig nincsenek itt, gondoltam hű de jó, majd sokat együtt leszünk. Erre múlthét vasárnap egész nap a tesójával volt, pénteken egész nap, este 8ig, vasárnap megint elhúzott 2 órára, tegnap meg 3tól fél9ig (tegnap szabadnaposak voltunk). Erre én kivertem a hepajt, persze én úgy vélem, hogy jogosan, mire ő azt mondta, hogy én állandóan csak vele akarok lenni. Azt tudni kell, más országban lakom, nekem itt se családom, se ismerősöm, senkim nincs, egy barátnőm van, akivel kb 2havonta van időnk összefutni, de ő a napokban szülni fog, tehát vele sem tudom elütni az időt. Emellett persze én csináljak meg mindent kb otthon, ő lepakolja az asztalt, meg maga után eltakarít, ha valamit összepiszkol, de kb ennyi. Persze jött tegnap a "ne haragudj, igazad van, tesóm is mondta, hogy mit várok, ha hétvégén semmit sem csináltunk..." (ja, egyébként 1 hete azt terveztük, hogy hova menjünk kicsit el a szabadnapjainkon, amiből miatta nem lett semmi). Én meg most reggel nem keltem fel előbb, nem csináltam sem kávét, sem kaját neki melóba. Azt mondtam, ennyi törődésért cserébe max ennyi jár, hogy ebédet főzök. Szerintetek köcsög vagyok, vagy megérdemli?