Szerintetek jogosan okolom magamat ezért?

Azért tettem fel ezt a kérdést, mert egyre inkább azt veszem észre, hogy későn kezdtem érni, nem volt elsőszámú dolog a pasizás.

Kb 12-13 évesen tetszett egy fiú még általános iskolában, persze semmi olyanra se gondoltam, mint a sze.x vagy ilyesmi, csak tetszett. Viszont kigúnyolt, szóval mély nyomot hagyott bennem a csúfolódása. Középsuliban kb. 16 évesen nagyon megtetszett egy 18 évese fiú, aki észre se vett. Akkor se az ágy volt az első gondolatom, hanem az hogy nekem is legyen pasim, mint az össze többi osztálytársamnak. Próbáltam vele beszélni, utalni, de lerázott azzal, hogy nem tetszek neki, nem vagyok az esete stb. Ezt a korszakot lezártam, elkönyveltem plátói gyerekszerelemnek.

19 évesen lett először barátom, akibe nagyon szerelmes voltam. Viszont most azt látom, hogy a mai 15 éveseknek 2 éves kapcsolatuk van, szerintem több partnerük is egy évben, mint nekem életemben, én 21 éves fejjel pedig egyedül vagyok. ÉS így utólag visszagondolva gáznak érzem magam, amiért 17-18 évesen nem az volt az első, hogy igyak, pasizzak stb. hanem hogy a barátnőimmel legyek és velük töltsem a szabadidőmet. Ez azért zavar mert úgy érzem nem tettem semmit annak érdekében, hogy legyen barátom.

A mai világot elnézve pedig kicsit zavar, hogy a tőlem fiatalabbak mennyire boldogok, én meg nem. Ne értsetek félre, nem vagyok irigy más boldogságára, hanem erre vágyom én is.

Szerintetek tényleg én vagyok a hibás, amiért annak idején nem akartam úgy viselkedni, mint a mai tizenévesek? Nem is tudom pontosan megfogalmazni a problémámat. Inkább csak egy rossz érzés fog el, ha azt látom, hogy mennyire "gáz" vagyok.