Szerintetek melyik a jobb mikor mindenki azt csinál amit akar vagy mikor parancsolnak egymásnak?

Valójában mindkettő egy kalap sz**ar.

Egy normális kapcsolat nem így működik.

Ezek beteges reakciók. Normálisan is lehet, sőt megéri együtt élni. Miért csinálnék a páromból ellenséget? Azt sem mondom, hogy úgy kell élni, hogy ahogy esik úgy puffan, mindenki azt csinál amit akar, alapon egy hétre eltűnök szó nélkül vagy átjáróházként funkcionál az otthonunk.

Mindent meg lehet előre beszélni, tisztelve, egymásra odafigyelve együtt élni.

Egy percet sem töltenék olyan kapcsolatnak csúfolt valamiben, ahol a másik parancsolgatni vagy szabályozni próbálna.. Undorító.

Ami az "azt csinál, amit akar"-féle beleszarós kapcsolatokat illeti, az meg a másik véglet, az se feltétlenül jó.

Mi a férjemmel úgy élünk, hogy nem szabályozgatjuk egymást (felnőtt emberek vagyunk basszus), alapvetően elsők vagyunk egymásnak, de ettől függetlenül vannak külön programjaink, nincs gond abból, ha el akar menni valahová (vagy elhív, vagy nem - általában igen, de nem mindig van kedvem menni, de alap, hogy szól, hogy ne várjam, ha épp munka után be akar ülni kollégákkal valahová, részemről ugyanez), külön utazás, fesztivál is simán belefér, ha úgy alakul, nincs féltékenység, ellenőrizgetés (előbb rohadna le a kezem, minthogy hozzányúljak kérés nélkül a telefonjához/laptopjához, de nem rejtegeti vagy dugdossa, fordítva ugyanez). Tekintettel vagyunk egymásra, imádunk együtt lenni, de megvan mindenkinek a saját kis tere és magánszférája.Nekem így tökéletes, ennél lejjebb nem adnám, akkor már inkább egyedül.