Mit gondoltok? Ti szakítanátok?

Sziasztok, a barátnőmmel már 3 éve vagyunk együtt. A kapcsolatunk mostanában nagyon megromlott. Eddig sem volt teljesen tökéletes a kapcsolatunk. De próbálkoztunk és próbáltuk megoldani a problémákat. Mostanában úgy érzem, hogy keveset foglalkozunk egymással. Szinte, mondhatni már csak én érdeklődők felőle. Egyre kevesebbet találkozunk és szexelünk is. Úgy érzem mintha már nem szeretne vagy én nem is tudom.

Felnőtt létére is az anyukája nagyon befolyásolja. Anyuci kicsi lánya. Ez engem idáig nem is zavart. De már igen. Úgy érzem/gondolom hogy az anyukája mintha, teljesen elakarná sajátítani a lányát tőlem. Megmondja hogy mit csináljon stb... Mint, írtam is engem nem zavar hogy anyukájával is tölti az időt. Ez teljesen természetes. De egyre jobban kezd elfajulni a dolog. A napokba is pl.: Elvoltak ketten napokat. És szinte, 5-10 percet nem tudtunk, egymással beszélgetni mikkor megjött. Nem tudunk egyszerűen 1-2 órát egymással tölteni. Van hogy eljárunk sétálni, és utánunk jön az anyukája. Hiába beszéltem már az anyjával és szóltam erényesebben is. Nem igazán változik semmi max párnapig. Utána minden kezdődik előröl.

Úgy vettem észre, az anyukáját már az is zavarja hogy ott vagyok náluk...

Viszont, érdekes az egészben... Ha én szakítanék a barátnőmmel. Akkor egyből tudna írni, a nyakamra járna és zaklatna. Az anyukájával együtt. Képesek még a családommal is beszélni, csak hogy újra együtt legyünk.

Kezdem úgy érezni, hogy semmi értelme nincsen folytatnunk. Mintha, már teher lenne, nekem ez a kapcsolat. Nem igazán, érzem boldognak magamat.

Eddig mindig megsajnáltam és azért, engedtem neki. És láttam, talán egy némi kis esélyt, hogy a kapcsolatunk képes változni. De már belátom hogy nem fog.