Meneküljek el a problémáim elől, vagy maradjak és oldjam meg?

26 éves vagyok, 2 hónapja élek egyedül egy számomra új városban ahová anno közösen az akkori barátnőmmel költöztem. A kapcsolatnak vége, én itt maradtam. Egyenlőre.

Jó munkahelyem van (legalábbis a környékhez képest), saját iroda, nettó 170 ezer.

A gáz az, hogy kisváros. Nem ismerek senkit szinte, jobb híján egyedül ülök be ide oda. Járok edzeni, uszodába, bulikba, tehát kimozdulok, és próbálom fejleszteni a társasági életem.

De kezd megfogalmazódni bennem, hogy ez így totál magányosan nem biztos hogy jó. Kezdek depressziós lenni.

Agyalok erősen, külföldben, mert ott bár lehet ugyanez lenne, vagy még rosszabb a körülmények (pl együtt élni 3 sráccal, legalábbis kezdetben) de dupla ennyi pénzem lehetne.

Vagy a másik Pestre felköltözni.

Ismerősöm ajánlott egy havi 220 nettó körüli munkahelyet, gyártósor, 3 műszak. Igen visszalépés minőségben, de előrelépés pénzben. Pesten igaz nem bérelek havi 30 ezerért lakást, de még szobát se, szóval ott sem maradna több a zsebembe, de cserébe hatalmas ismerkedési-és szórakozási lehetőségek lennének előttem.

Ebbena városban mintha kihaltak volna a korban hozzám illő lányok.

Elképesztő undor, hogy bemegyek egy "nívósnak" mondott pub-ba (drága is) és 30 srác "osztozik" a két csajon.

Kemény felállás. Csoda hogy elmegy a kedvem.

3.5 év aktív logisztikai/járműpark kezelői tapasztalatom van, ám végzettségem csak érettségi. Alap német nyelvtudással.

Szóval önmagában ez így nulla, hogy Pesten elhelyezkedjek benne minimum nettó 200 ért. Ezért írtam a gyártósori melót.

Ti mit tennétek? Totál tanácstalan vagyok. A családom sem tud állást foglalni, kb rám bízzák, hogy az én életem, döntsem el mit akarok.