Másoknak is feltűnt, hogy milyen rengeteg fiatal van, aki tudatosan nem is akar semmilyen párkapcsolatot?

Ennek az az oka, hogy a média a tökéletesség és menőség illúzióját adja el az ellenkező neműek számára.

A lányok például arra vannak ránedvesítve, hogy zsüsztin bejbür nyekereg. Számára egy korabeli fiú vele van komparával, mivel hozzá köti a bután huzalozott kis agyában az izgalmi állapot helyzetét.

Persze bejbür totál lóvés és menő és csillogó is, így ez a gondolat menet is szépen elülteti magát a fiatal lányok agyában.

Ahogy öregszenek maga az inicializáló jelenség feledésbe merül, de a vonzalomhoz kötött reakciói nem sokat változnak.

A férfiak nem ennyire szentimentálisak, őket nehezebb érzelmileg ilyen mértékig idióta módon terelni. Ők viszont a hormonjaik rabjai, amit szintén meglovagol a liberális szemét média. Minden nő akit valamilyen ehhez hasonló fronton látnak dögös. Ezen felül valamilyen a személyisége is, de erről már a legtöbb esetben nem szól semmilyen playboy magazin, legalább is emlékeim szerint...

Tudnék még hosszasan okfejteni ez alapján, de szerintem ebből is lejön a lényeg.

Én mostanában kezdek ilyenné átalakulni. Környezetemben is mindenki szinte csak vitázik, b*szogatja a párját. A nő ezért sír, a srác azért.. Kezdek inkább megbarátkozni azzal, hogy jobb ez így.

Másik indok, hogy kezdek "robottá" válni. Nincsenek nagyon érzéseim, nem is emlékszem már, hogy milyen valakit igazán szeretni. Mármint a tudatra emlékszem, az érzésre nem.

24F

Mi értelme a párkapcsolatoknak, de úgy őszintén? Ahhoz, hogy valakivel barátságot köss, hasonló személyiség, közös érdeklődés és rengeteg idő kell. Mi kell ahhoz, hogy párt találj? Elég tinderre menni, bszni egyet, és ha szimpik vagytok egymásnak, onnantól mondhatjátok, hogy pár vagytok. Ennyi. Semmi nem kell, csak a szex a párkapcsolathoz.

Vannak kivételek, de nagyon sok esetben a legfelszínesebb kapcsolatok ezek. Nézd végig itt a kérdéseket. Ide szaladnak a bajukkal. Nekem olyan ember kéne, aki nekem mondja, akármi van. Aki nem titkolja, hogy prostizott, aki tisztel, mint embert.

Az itteni válaszokból indulok csak ki, mikor azt mondom, szerintem nőként sokkal könnyebb egyedül élni. Én pl nem vagyok gondoskodó, egy csepp törődési ösztön vagy vágy sincs bennem, aminek viszont a férfiak szerint alapnak kéne lenni. Most választhatok, hogy az egyetlen csóri életemet elpazarlom arra, hogy keresek magamnak valami pasit, és eljátszom, hogy de boldog vagyok, hogy valakinek törölgethetem a popsiját, vagy maradok egyedül.

Ha nem félsz egyedül lenni, nem fog senki - főleg te magad - belekényszeríteni egy rossz kapcsolatba.

De ez miért gond? Mert nem nő Mo. lélekszáma?

Szerintem az jár jól, aki a kérdésben leírtak szerint gondolkodik.