Szájmenésem a mellettem ülő munkatárs csajról akivel bár jó lenne de nem beszélünk. (? )

Ő kb 1 éve van a cégnél ha jól tudom én pár hete kezdtem. Először ő egy kicsit távolabb ült, de jött valami nagyobb ember akinek helyet csináltak és akkor átültették mellém. Felajánlottam neki hogy segítek átpakolni, de mondta hogy nem kell mert segítenek neki. Később se láttam hogy segítenének neki, de nem voltam ott végig ezért megkérdeztem megint akkor már eléggé "hagyj a p•csába békén" hangnem érződött a hangján és így mondta hogy nem kell köszi. Ott hagytam is és úgy voltam hogy jó akkor leszarom.

Eltelt közben pár hét, és máskor nem láttam/hallottam ilyen lerázósnak szóval lehet hogy csak rossz napja volt vagy nem tudom. De nem beszéltem vele szinte semmit hiába ül mellettem. Párszor kellett feladatából adódóan a segítsége akkor mindig pattant és segített. Mára már ott tartok hogy kedves csajnak tartom csak most már nem tudom hogy kezdjek el beszélgetni vele. Tetszik is, már az elején is tetszett.

Azt tudni kell rólam hogy ha lenne kommunikációs órám egyetemen akkor tuti megbuknék belőle. Ő viszont egész nap dumál a régebbi munkatársaival. Van egy valamivel idősebb nő ott mögöttem 2-vel akivel jóban van eléggé és egyszer csak elkezdett suttogni ott neki amiből csak szavakat kaptam el. (alapból nem egy halk nőszemély). Úgy értettem hogy "zavarja hogy nem tud beszélni velem pedig ő ilyen hogy mindig beszélgetni akar"... vagy valami ilyesmi. De mondom igazából csak szavakat értettem szóval az sem biztos hogy rám gondolt meg a munkahelyre hanem máshol másra. Ha rám gondolt akkor viszont miért nem szól ő hozzám egy szót se? Nekem mondták már sokszor hogy k*ssolós vagyok, de ő rajta nem azt látom hogy az lenne akkor miért épp velem ne tudna beszélni. Kb 1x vagy 2x szólt hozzám úgy hogy nem én szólítottam meg először, de mondom én se nagyon beszéltem amúgy hozzá pedig tetszik. Hogy kéne megtörni a jeget? Meg az egy dolog hogy mondjuk az sikerül de akkor még mindig nem tudom hogy csak szimplán beszélni akar velem is mint a régebbi kollégákkal vagy netán én is tetszek neki. Suttogásánál amúgy olyanokat is hallottam hogy "én kezdeményezzek?" "de ha nem akkor leszarom"... Lehet egyesek rávágják hogy tök egyértelmű, de első héten még a másik oldalamon ülő német srácról áradozott hangosan aki amúgy már vissza ment németbe. Suttogás után pár órával meg megkínált sütivel de az is csak ilyen tök semmilyen kínálás volt hogy előbb megkérdezett 4 másik embert utána engem is. Szóval erre se tudnék alapozni.

20-as éveinkben vagyunk.

Kinek mi a meglátása, hozzáfűzni valója?