49 évesen van még esélyem egy normális együtt élős (férjhez menős) kapcsolatra ebben az életben?

Kedves 6-os válaszoló, te nagyon-nagyon el vagy tévedve. Azt sem tudod ki vagyok, mit szeretnék, de így látatlanban igencsak kemény ítéletet hozol.

Hát akkor meg fogsz lepődni, de egyáltalán nem vágyom kigyúrt, izmos pasikra. Sem celebre, sem hírességre. És igen, úgy gondolom, ha nem is vagyok tökéletes, de elég jól nézek ki ahhoz, hogy ne elégedjek meg egy önmagára igénytelen, pocakos, szétfolyt hájas pasival, aki szalonnát eszik újságpapírból. (és itt nem a szalonnával van bajom). A kettő között is van középút. Nem azt mondom, hogy legyen kockahasa (nem is tetszik, egy kis pocak jól is ál a férfiaknak 40 felett) hanem hogy elhízva se legyen.

És igen, 50 éves leszek jövőre, ennek ellenére lehetne 35-40 éves pasim, de ők az asszony mellől szeretnének kalandozni, és nálam ez nem pálya.

Még annyit, hogy az első férjem meghalt, ezután kellett pár év, míg talpra álltam, ezután jött a második, akivel sokáig egész jól megvoltunk, utána elkezdett rossz irányba menni a kapcsolatunk, ezért inkább külön folytattuk.

És igen, el vagyok keseredve, de azért annyira mégsem, mert inkább élek egyedül minőségi életet, mint egy besavanyodott, igénytelen, unalmas partnert kiszolgálva.

Végső esetben max. elfogadom a fiatalabb pasik próbálkozásait :-) persze, azért nem erre vágyom.

Köszönöm a válaszokat!