Mi a helyes hozzáállás?

Volt egy barátom hosszú ideig, szinte gyerekek voltunk az elején. Az idő távlatából nem volt helyes a hozzáállásom, belátom. A srác átlagos külsejű volt, csak én láttam helyesnek és az a tipikus vesztes. Barátok nélkül, csak én voltam neki. Azt gondoltam ez a helyzet éppen megfelelő, mert nekem ő kell de senki másnak, és biztos értékeli hogy összejöttem vele, mikor nekem sok barátom volt, sokan csapták a szelet, sehova nem járt el nélkülem és nekem mégis ő kellett. Na tévedtem, szakított velem mert azt gondolta az antiszociális viselkedésének én vagyok az oka és úgy mellesleg évekig csalt csak nem tudtam. Pedig imádtam, akármennyire is nem úgy tűnik az elmondottak alapján, a mai napig összeugrik a gyomrom ha csak meglátom. Azt gondoltam akkor én nem vagyok barátnőnek való és inkább elleszek egyedül. Máshogy alakult, lett egy új barátom, fél éve vagyunk együtt. Átgondoltam, mit rontottam el a elsőnél, korrigálni akartam. Pl. nem féltékenykedek, hagyom élni azzal a hozzáállással hogy nem szeretem meg túlságosan, így majd nem fog fájni ha talál egy szebbet. Ez sem jött be, nagyon szeretem. Azt mondja jó barátnő vagyok, mert semmiben nem korlátozom, mégsem csajozik abszolut semmi rejtegetnivalója nem lehet, mert különben nem hagyna ott lazán a laptopja előtt, mikor be van jelentkezve facebookon (sosem néztem meg, ezt is megfogadtam). Ez eddig mind jó, viszont a srác szöges ellentéte az elsőnek, külsejét tekintve 10/10 és mások szerint is, az exe olyan, mintha egy playboy magazinból lépett volna elő, ergó bármikor szerezhet egy jobbat, mint én.

Októbertől 8 hónapra Amerikába megy dolgozni. Beszéltünk már erről, én pedig elmondtam, mit gondolok. Hogy ha csajozni akar, akkor csajozzon, csak mondja el, harag nélkül maradunk barátok. Azt mondta nem akar megcsalni, én pedig közöltem, hogy ezt már hallottam és nem hiszem el, mert most komolyan gondolja, de nem láthat a jövőbe és férfiból van. Na ez rosszul esett neki.

Szóval ott tartok, hogy 22 évesen a második pasimmal vagyok, de nem tudom hogy kellene hozzáállni. Nem is úgy tervezem az életemet, hogy tehát akkor a 8 hónap elteltével újra együtt, mert biztos vagyok benne, hogy talál valami amerikai csodalányt, mert férfi és mind ilyen. Inkább próbálom fékezni az érzéseimet, hogy ne legyek olyan vakszerelmes, mint az elsőbe, inkább logikusan, konfliktuskerülően gondolkodom, hogy legalább mindkettőnknek jó élmény legyen a kapcsolat rövidesen.

Nem tudom hogy kellene máshogy hozzáállni