Ha nincs párkapcsolatom, úgy érzem, nem tudok felmutatni semmit. Mit tehetnék ellene?

Nem érzem azt, hogy bármit is elértem volna eddig. Az egyetlen helyzet, amikor úgy érzem, tudok valamit, az az, ha van párkapcsolatom. Ha nincs, az azt jelenti, hogy nem kellek senkinek, nem vagyok értékes. Anyukám szerint is akkor lehet csak boldog valaki, ha van kapcsolata, legalább is nagyon ezt mutatja. Ha nincs, akkor mondogatja kb havonta-2 havonta, hogy jó lenne már, ha lenne. Egyszer fél évig voltam egyedül, és amikor mondtam neki, hogy összejöttem valakivel, azt mondta, már ideje volt. Szerintem is párosan szép az élet, de nem tudok olyan könnyen összejönni a fiúkkal, nem nagyon akarnak... Ha valaki rosszat mond rólam, szid, ilyenek, akkor arra gondolok, hogy mégis van kapcsolatom, tehát nem lehetek olyan rossz ember. Ha nincs, akkor tudom, hogy azért, mert kövér, buta, értéktelen vagyok...

Randizni is utálok, meg a kötelező köröket lefutni. Ha tehetem, összejövök az első randin a fiúval (de előtte egy hétig minimum beszélek vele), mert amíg nem járunk, iszonyatos lábremegéssel és gyomorgörccsel telik a randi előtti nap és az aznap is, amíg meg nem érkezem. Nagyon meg akarok felelni a fiúknak...

Ellenszer?

22/L