Nők! Ti nem unjátok a pasitok focimániáját, vagy autómániáját?

Azzal nincs baj, ha valakinek van hobbija meg érdeklődési köre, akkor idegesítő, amikor nagyon fanatikus vagy mondjuk a kapcsolatból megy rá minőségi idő.

Volt egy pasim, aki röhejesen focimániás volt. De úgy, h randit nem lehetett időzíteni arra az időpontra, ha meccs ment. Mert "visszanézve neten már nem ugyanolyan" :D Egy mérkőzést nem hagyott volna ki.

Eleinte nem csináltam belőle ügyet, meg volt, hogy megnéztem vele pár meccset, mert szerintem egy kapcsolatban illik támogatni a másikat vagy érdeklődni a másik hobbija iránt, nekem is jól esik, ha a párom időt szán velem ALKALMANKÉNT az én hobbimra, de amikor megláttam, milyen nevetségesen ordibál, meg mennyire felhúzza magát, meg extázisba jön a meccs közben, totál kiábrándultam. Nem ez az aranyos lelkesedés, ami szeretnivaló is lehet, hanem ez az állatias baromság, csapkodás, temperamentum, volt h rendesen megijedtem tőle, annyira idegbeteg volt tőle. Nagyon nem volt szimpatikus.

Volt más olyan pasim is, aki szerette a sportokat, sőt, aki fiatalabb korában elég komoly szinten kosarazott, és a mai napig eljárt kosarazni a barátaival, de ő totál normális volt. Hozzá lehetett szólni meccs közben, nem ugrált, nem ordibált, hanem normálisan viselkedett, nem volt türelmetlen, ha valamit el kellett magyaráznia a játék során stb. Na, az ilyennel nincs semmi baj.

"Hát én leszarom a focit is meg az autókat is, totálisan hidegen hagytak mindig is, nem értem, miért gondolják azt sokan, hogy minket férfiakat törvényszerűen az ilyen baromságok érdekelnek."

Talán mert a férfiak jelentős részét valóban érdekli ez a két dolog? Én konkrétan "focib#&zi" vagyok. Jól átgondolva egy férfi ismerősöm sincs, akit a kettő közül valamelyik ne érdekelné.

(kivéve egy-két kockát)