Miért gondolja mindenki, hogy amint elmúlt 18 éves, már felnőtt kapcsolati gondjai vannak?

#10 Oké, én sarkított példa vagyok, meg nem is nagyon kérdezek itt, de csak a példa kedvéért. :)

Én kamaszként nem pasiztam, 23 évesen volt először párkapcsolatom, mikor már az egyetemen is túl voltam, dolgozó felnőtt nőként.

A "szeret-e a párom, ha..." "másnál is vannak ilyenek" típusú problémáim mégis megvoltak, pusztán azért, mert első (komoly) párkapcsolatban nulla tapasztalattal ezt át kellett élni. De 23-24 évesen, "igazán" felnőttként én aztán nem sokra mentem volna a kamasz válaszokkal, hiába ugyanaz a szitu (=tapasztalatlanság) a gond effektíve.

Következő példa: a (mostanra) élettársammal mi úgy kezdtünk randizni 25-26 évesen, hogy barátok voltunk előtte, ő meg nem lábalt ki előző nőből, sokat kerülgettük egymást... megint ismerős "cseppetsemfelnőtt" problémák, hm? :) Hiszen én is tucatjával olvasok itt ilyet. Vagy hogy nem vállalt fel online, mert mi van, ha az ex megsértődik és öngyi lesz. Vagy hogy mindketten olyan körülmények között éltünk akkoriban, hogy csak utcán/parkban/plázában randiztunk, mint a kamaszok, se együttalvás, se privát szféra, se pénz programokra. Ezek megint olyan gondok, amik nem valók felnőtt kategóriába.

Nyilván én nem tettem fel kérdéseket, mert megoldottuk a problémáinkat, de ha rinyálós lennék, a fentiek mind csupa olyan dolog lenne, amit felsoroltál a kérdésedben. Mégse gondolom, hogy a tinikhez passzoltaa volna. :)

Szóval ennél jobb kategóriát, mint a kor, nem fogsz tudni találni, mert mindig lesz olyan szempont, ami nem passzol. Szerintem.

Bár ha lenne egy 18-22-es korosztály, az még nagy népszerűségnek örvendhetne, de akkor is ott lennének pl. a fiatal házasok/családosok, vagy a harmincas szüzikék, akik sehova se passzolnak.