A mai fiatal lányok-nők jelentős része miért nem tud főzni?

Megint csak provokálás. Nekem az ismerőseim túlnyomó részt emancipált, független nők, kb. 50-50 arányban főznek és nem főznek. Sokak szeretnek, mások nem. Ha valakinek nem megy, az jobban is jár, ha rendel, és nem ad teret olyan konfliktusnak, hogy a pasija nem eszi meg a főztjét.

Én speciel nagyon szeretek főzni, a barátom szintén, ezért akinek kedve/ideje van, az főz. De kb. hetente 2-3 alkalommal rendelünk vagy éttermezünk és még nem dobott ki.

20L

Bármibe is kezdtem, anyutól mindig negatív "motivációt" kaptam, kb semmit nem csináltam jól. Alap dolgokat meg tudok csinálni, tészta krumpli rántotthús. Megvan bennem az igény hogy megtanuljak, de nem azt hallgatva, hogy mindent rosszul csinálok.

Nincs párom, ha lesz akkor szívesen megtanulnék főzni és sütni, hogy kedveskedjek neki. De azt nagyon nem szeretném, ha ez a kedveskedés elvárásszámba menne. Mondjuk ilyen férfival össze sem jönnék.

22/L

"Manapság a nők egyáltalán nem végeznek házimunkát!! Minden a férfira hárul!!! :"(("

Úr isten, mintha az Alkonyzóna egyik részébe csöppentem volna...

A konkrét kérdésedre a válasz:

Mert míg régen rá voltak szorulva arra, hogy már tizenévesen főzzenek a családnak, amíg mondjuk anya meg apa kint volt a földeken, addig ma ez nem igazán így van.

Nálunk jórészt anyu főzött, ráadásul igen jól, de persze ha nem volt otthon, apám se halt éhen, ő is meg tudott csinálni egyet, s mást. Amíg suliba jártam, menzán ettem, hétvégén volt meleg kaja, így nem voltam rászorulva, hogy főzőcskézzek. Mivel különösebben nem érdekelt a főzés, nem is nagyon tanultam.

Mikor egyetemre mentem és külön költöztem, akkor pedig már időm nem igazán volt rá. Ha volt egy-két óra szünetem, annyi idő alatt nem tudtam volna hazamenni és főzni is, max előző nap este csinálhattam volna magamnak kaját, amit nem tudtam volna hol megmelegíteni.

Így legtöbbször valami menüs helyen ettünk a csoporttársaimmal, hétvégén meg, mikor hazamentem, anyu főzött.

Most, hogy komoly párkapcsolatban összeköltöztem a párommal, érdekes módon főzök. Egyrészt szeretem meglepni, mert imádja a hasát és látom, mennyire boldog, ha meleg étel várja, másrészt olcsóbb is, mint mindig rendelni, harmadrészt, mióta van sikerélményem a főzéssel, még élvezem is.

Egyébként a környezetemben ugyanezt látom. Mikor a lányok huszonévesen összeköltöznek a barátjukkal, akkor általában még azok is elkezdenek főzni, akik addig sosem csinálták.

Ki a tököm az, akinek nem kell dolgoznia? Milyen világban éltek, ahol egyetlen fizetésből el van kettő ember?

Szálljatok már le az instáról, menjetek ki a való életbe, és mindenkit, MINDENKIT vegyetek észre, ne csak az izomjanikat, meg a csajszikat, akikre feláll.

Életemben nem ismertem olyan nőt, aki ne dolgozott volna.

Azért, mert napi 8-12 óra nem fog nekiállni főzni az ember, míg régen a nőnek úgymond a főzés és a gyereknevelés volt az egész napos munkája.

Anyukám pl. nagyon jól főz, de mivel ő sokáig dolgozik, én pedig sokáig vagyok az egyetemen és rengeteg beadandónk van, gyakran rendelünk ételt.

22/N

Nekem például nincsen rá szükségem és szerintem sokan vannak így vele, illetve az időhiány is lehet egy ok.

Tök jó, hogy sokan elképzelik, hogy a lányok már gyerekkorukban is ott sertepertélnek az anyukájuk körül és ellesik tőlük a főzés fortélyait, mint a mesékben...Ez szerintem nagyon ritka, engem sem tanított meg senki főzni. Anyukám is rengetegett dolgozott (mint ahogyan a legötbb nő, nagyon ritka, ha valaki háztartásbeli mert szükség van a pénzre és a nők is vágynak a munkára, karrierre), későn ért haza és még otthon is kellett írnia stb., emiatt munka után max. gyorsan összedobott valami egyszerűbb kaját és örült, ha ezzel még időben végzett és jutott ideje másra is...egyáltalán nem hiányzott neki, hogy még egy túlbuzgó kisgyerek is ott ugráljon a lába körül... Mikor idősebb lettem, akkor párszor próbálkoztunk közös főzéssel, de nem volt rá időnk, kapkodtunk, tehát mindkettőnknek csak nyűg volt és veszekedés lett belőle, fel is adtuk. Én is rengeteget tanultam (nem jártam se bulizni se sehová, de úgysem hiszi el senki mert a gyakori szerint minden lány egy hülye p@csa...), fontosabb dolgom is volt annál, hogy megtanuljak húslevest főzni. Egyszerűen nem volt szükségem arra, hogy tudjak főzni mert anyukám minden hétvégén főzött, bőven, jó sokat, hogy mindenkinek jusson belőle még a hét elején is. Hétköznapokon pedig valami egyszerű, gyors főttételt vagy mirelitet vagy hideg kaját ettünk, esetenként rendeltünk, ami szintén megfelelt. Aztán elköltöztem az egyetem miatt, otthonról hozok kaját, ami egy-két napig elég is. Már össze tudok dobni néhány könnyű kaját pl. tésztákat, de ritkán főzök, inkább csak csinálok egy szendicset vagy eszek a városban, rendelek valamit. Egyedül lakok, hülye lennék nekiállni nem tudom hány fogásos vacsorákat, gulyáslevest, pörköltet, töltöttképosztát stb., főzni...Én tökéletesen megvagyok anyukám főztjén, illetve a tésztáimmal, rántottámmal stb., vagy, ha valami mást szeretnék, akkor beülök valahová enni vagy rendelek magamnak. Nem is nagyon lenne időm főzni magamnak és neki sem állok mert nem lenne semmi értelme. Nekem ez így megfelel, ha valakinek nem, akkor tovább lehet állni, ennyi.

Szerintem az a lényeg, hogy az ember el tudja magát látni, de ehhez nem feltétlenül kell tudni főzni mert pl. lehet rendelni, be lehet ülni valahová enni. Egyébként egy párkapcsolaton belül is meg lehet beszélni, hogy ki szeret/tud jobban főzni, kinek van több ideje stb. vagy, ha egyik fél sem tud, akkor közösen is meg lehet tanulni, ha szeretnék, de a főzés nem feltétlenül a nő feladata. A testvérem már a harmincas éveiben jár, együtt él a párjával, de alap ételeken kívül ő sem tud elkészíteni semmit, nem is szokott főzni. A párja tud főzni, de mindketten sokáig dolgoznak, napközben esznek a városban, megoldják maguknak, otthon pedig már csak valami hideg vacsorát esznek. Ez így tökéletes nekik, este 7-8 órakor már egyikük sem fog nekiállni főzni, minek?...

Úgyhogy szerintem ezen ma már felesleges vitatkozni. Ha pedig valaki olyan szexista, hogy a nőnek a konyhában, a férfinak pedig a szerelőműhelyben van a helye vagy esetleg az instagrammon és a "feleségek luxuskivitelben"-ben él és azt hiszi, hogy minden lány/nő csak úgy teng-leng és egy fűszálat nem hajlandóak keresztbetenni, csak drága autó meg nyaralás kell nekik, akkor az így járt, sajnálom.

Énsem értem mi alapján alkotsz véleményt, ha még sosem volt barátnőd! Olvastad a neten, hogy így van, vagy mi?

Én szeretek főzni, de hétköznap csak nagyon ritkán szoktam. Ebédre mindketten rendelünk, vacsira hideget eszünk. Hétvégén főzünk nagyobb adagot, így hétfőre, még talán keddre is van egy kis itthoni koszt.

Tudod, amikor az ember lánya ugyanúgy 5-ig dolgozik, mint az ember fia, akkor már baromira nincs kedve kötényt ölteni és összedobni egy három fogásos vacsorát. Esélyem sem lenne ezzel "hazavárni" a páromat, hiszen kb. egy időben érünk haza, 10 perc aligha elég egy konzerv melegítésnél komolyabb meglepi kajára.

A programokat nem NEKED kell kitalálnod, hanem közösen, elvégre azért vagytok egy pár, hogy olyan dolgokat csináljatok együtt, amiket szerettek.

Pénzelni sem kell. Én pl. pont annyit keresek, mint a párom és megteremtem magamnak is azokat a körülményeket, amire vágyom. Hogy elvárás-e néha egy-egy étterem, vagy utazás? Igen. De ezeket javarészt mindig felesben álljuk.

Azt meg amúgy ne keverjük, hogy valaki nem tud főzni, vagy nem akar...